Nem fogok most Hobó – A csavargó tíz parancsolatára hivatkozni. Inkább pár szóban elszeretném mondani, hogy mi az amitől valaki csavargóvá válik… Nincs erre pontos meghatározás… Kezdjem azzal, hogy már hetek óta elleptek a mindennapi gondok. Fejemre másztak a teendőim és szoros présük alól nem igazán tudtam kinézni….Újabb ilyen nap után bringáztam hazafele. Már sötét…Szokásos bicikli lakat kioldás, kesztyű a kézen, elemlámpa a bal felső zsebedben. Jobb kezeddel fogod az elemlámpát, lábaid hajtják a pedált…Kint már sötét, a levegő hűvös és nedves, de már enyhébb. Hátadon táska, amit nehéz könyvek szorítanak a válladra. Agyad nem tiszta. Egyetem, munkahely, a hágai verseny, számlák, banki papírok, állami levelek, kázusok, törvények rakodtak agytekervényeidre és mint vaskos réteg .bénítják szemeidet. Kelsz és fekszel, eszel és jársz, de nem igazán nézel. Nem igazán látsz.
Lábaid hajtják a pedálokat. Nem látsz, nem hallasz, csak méssz. Fölérsz a hídra, de már nem a következő kanyaron áll az eszed. A hídon vagy. Valami miatt megállsz…Alattam halkan álldogál a Maas jeges vize. Hirtelen minden fölébred. A sötétkék égen az elmúló telihold. A folyó partjain pislákoló ablakok, a hídon pislákoló bicikli lámpák… Pillanatra megállok. Körülnézek. Fölszusszanok. Hol voltam ezekben a hetekben? Nem tudom…
Egy csavargó mindig megáll és néz. És nemcsak megáll de mindig néz és lát. Túllát a mindennapokon, szemléli az egyszerűt, látja a Holdat, hallja a vizet, érzi a levegőt… Egy csavargó nem fél saját magától, nem fél álmaitól, nem fél az újtól és nem tudja pontosan hova megy, vagy mért megy oda…De megy, mert ez a dolga. Mindig egy új állomás, egy kis pihenő, majd egy újabb állomás. Közben örül az égnek, megköszöni a segítő kezet, keresi az embert, keresi a gyermeket, köszön az idegennek és beszél a koldussal. Örvend, hogy csak egy batyu nehezíti vállát, de annál nehezebb batyut hordoz magában… Nem érdekli mit mond más, nem hajlandó meghajolni, előtte nincs szegény és gazdag csak ember.
Fölkapja a batyuját és megy. Nem tudja mikor áll meg, vagy ha megáll. Ha megáll elméje mindig az utakon fog kószálni. Megszokta az újat, megszokta az utat, várja a következő kalandot. Tanul és élettől, tanul az újtól, tanul az embertől és növeszti batyuját… Szereti a zenét, hallja azt is amit csak kevesen hallanak. Táncol és fütyörész. Kezeit zsebére vágja….
Idézzek egy női személyt, ki nem rég ezt mondta…”Olyan vagy, mint egy kóbor kutya…Mindenhova beszimatolsz, mindenhol megállsz”. Ez egy csavargó….mindenhova beszimatol, mindenhol megáll…
U.I. Most érkezett meg az egyetemi jóváhagyás. Szeptembertől Hamburg, Jövő Februártól Dél Afrika…
Maastricht, február 3, 2010
Gashicsavargó's Weblog 