…
Teniszpályánál lakom. Erre sok
Mercedes jön-megy és el-elnézem,
hogy’ szállnak fényes ablakok
a közeledő hűvös télben.
…
vagy egy másik nagy klasszikust idézve:
“Privesc viata printr-un geam de Mercedes, din exterior.”
Szinte mindenkinek van egy története arról, hogy miként átkozta el őt egy kéregető valamelyik nyugati országban. És hogy milyen nyelven. Most már nekem is van. És kísértetiesen hasonlít az összes többire, amit hallottam.
Épp sétálgatok a feldkirchi városközpont fényben úszó macskakövein, amikor odarohan hozzám egy huszonéves lány, és szinte tökéletes németséggel (hochdeutsch, nem dialektus) kér tőlem egy eurót. Nem kajára, cigarettára, vonatjegyre, hanem csak úgy. Mosolygok egy kényszeredettet, és lépek tovább. Na de mit hallok a hátam mögött? Na, mit? Azt, hogy: “pff, cörán.”
Hát így…
Ausztria, Románia kategória | Címkézve koldulás | 1 Comment »
Ausztriában vagyunk, a legnyugatibb részében (ez az a vidék, ami Svájc akart lenni anno, de nem akarták őket), és mint érdekesség mutatnék egy képet egy bizonyos állandó jellegű szabadtéri múzeumról:
Szerintem kész öröm lehet a triumvirátus leckét itt leadni, kint van a szabadban, a gyerekek egyúttal mozognak is (csak hogy jobban lássák, milyen lehetett a rómaiaknak autó nélkül), és a hely is fentarthatóbb, nem kell portásbácsit és takarítónénit fizetni minden hónapban. A tájolása is a lehető legkiegyensúlyozottabb: golfpálya (gazdag helyieknek és turistáknak), focipályák (gyerekeknek és bevándorlóknak), kukoricás (csóróbb helyieknek) és folyópart (természetbúvároknak és szomjasaknak) veszi körbe négy oldalról.
Szóval akit az is érdekel, hogy mi a pontos története a helynek, az itt olvashat róla, igaz, németül. És még valami: a rozsda szerintem csak azért van rajta, hogy jobban passzoljon az őszi tájhoz. A helyiek biztosítottak róla, hogy télen szép fehér hó borítja.
Ausztria kategória | Címkézve brederis, rankweil, római maradványok, szabadtéri múzeum, villa rustica | Leave a Comment »
Liechtenstein kicsi is, gazdag is, ennélfogva stoppolásra teljesen alkalmatlan. Persze meg lehet próbálni, de mondom, nem érdemes. Persze nekem azért sikerült (és épp egy Mini-t sikerült megállítani), de azért az út nagyobb részét sétálva tettem meg. Amúgy sincs sok látnivaló arrafelé…
Svájcban minden szebb, jobb, nagyobb satöbbi. Lehet stoppolni, vannak városok, jár a vonat, szóval egészen rendben van. Az első megtekintett város Sargans volt. Ez a hely egy Svájc, kicsi de hmm. Vasúti és gyorsforgalmi csomópont, szőlőt is termesztenek, van egy kastély a közepében, satöbbi.
A gasztronómiai élmények visszafogottak voltak (még nem találkoztam senkivel, akinek a currys csirke változtatta volna meg az életét), de az alapanyagok minősége kiakasztóan magas. A kis műanyag dobozkákban igazi lekvár van, és a dobozos tejnek tejíze. Esküszöm.
Van egy sörük (valószínűleg nem csak egy, de egy amit próbáltam), a Calanda. Szép is lenne annyival elintézni, hogy a szlogenjük “Natürlich anders.” Tényleg az. Kimondottan iható sör, pedig én nem is kedvelem a sört, de ez más. S a szlogenre visszatérve, hihetőbb és őszintébb volt, mint a hátizsákom címkéjén a “We wish you all the best in the world”, amikor elindultám világgá. Na de vannak akiknek a marketing (lesz) a szakmájuk, úgyhogy hagyjuk meg nekik az efféle eszmefuttatásokat, és ugorjunk egy másik tantárgyra, a történelemre.
Történelmileg ugyanis Chur számít Svájc legöregebb városának. Az ilyen legöregebb városok megtekintésekor a tapasztalat(om) azt mutatja, hogy mindig a legkisebb fő-szor-kirakat-per-köbméter állandóval rendelkező utca felé kell venni az irányt, mert különben nagyon egyformának fognak tűnni. Előbb-utóbb azonban csak odajutsz, hogy le szeretnél ülni valamelyik asztalhoz, hogy csak bámuld a hömpölygő tömeget.
Ilyenkor okos dolog, ha valami helyi italt próbálsz ki, jelen esetben a Rivella-t. Ezt kábé hatvan éve találta ki egy Robert Barth nevezetű bácsi, és az az érdekessége, hogy savóból készül. Tudod Svájc, tehenek…
Az esti pókerezés közben elég lehangoló véleményt hallottam a svájci lányokról, de nekem nagyjából nyolc, s a tehenek különben is fontosabbak hosszú távon. S különben is, Svájc remek hely. Szerintem az a titkuk, hogy az idők során rengeteget spóroltak a zászlókon, a méretük miatt.
Liechtenstein, Svájc kategória | Címkézve calanda, rivella, Svájc, szlogen, tehenek | Leave a Comment »
Ez a határmenti városka remek pihenő- és kiindulási hely a továbbiakhoz, de egyelőre egy kis szünet.
Ausztria kategória | Leave a Comment »
A stoppolás egyre rosszabbul megy, lehet meg vagyok kopva. De mivel semmi sem történik véletlenül, a sok várakozás után direkt stoppot kaptam, és annyira rendes srácok voltak, hogy megjavították a telefonszámot is, amelyen később elértem a szállást. Szóval minden jó ha vége van.
Ausztria, utak kategória | Címkézve stoppolás | Leave a Comment »
Ez már nyugat, itt már érezheted, hogy kelet-európai vagy…
Salzburgnál sokkal kellemesebb a hely, talán még tisztább is, de az életkedved elmegy, mikor az infónál van képük elkérni egy eurót egy olyan térképért, ami borzalmas: bármelyik szlovén kisvárosban különbet adnak, ingyen. Még szerencse, hogy a McDonald’s-ban van internet.
Egy fekete macska gazdájánál aludtam, aki egyébként filmrajongó, szóval sok érdekeset hallottam, és megnéztem a Magnolia-t…
A Sparban vettem másfél euróért két kiló almát, hát így, különben egész végig esett, úgyhogy aránylag keveset nézelődtem, de például a város temetője nyugodt, csendes és látványos…
Ausztria kategória | Címkézve fekete macska | Leave a Comment »
Szintén átmeneti teljesítmény, de végül is egy optikus lány képében megjelent a csoda, és elvitt Innsbruckba. Egész jól kommunikáltunk, ő németül beszélt, én pedig angolul válaszoltam. Ja, és erről jut eszembe, voltam Németországban is immár, egész pontosan jónéhány kilóméter autópályán keresztül, juppi…
Ausztria, Németország kategória | Címkézve stoppolás | Leave a Comment »
Hát így, az első város Ausztriában. Kellemes meglepetés, hogy Ljubljana-ban alig voltak turisták. Megelőztem a híremet, ráadásul egy másik irányban, szóval szállás nem volt rendezve, de sebaj. Írtam egy lesztminit kérelmet, és adtam egy nagy esélyt a városnak. El lehet sétálgatni a környéken, minden csapból Mozart folyik, de azért oké a hely.
Épp egy érdekes rendezvényt tartottak, olvasónapokat a főtéren: a hely teleszórva babzsákokkal, néhány polc megrakva könyvekkel, és érezdd jól magad. Tény, hogy többnyire turisták heverésztek, és nem sokan olvastak, de volt egy hangulata a helynek.
Nyilván csak fizetős internet mindenütt, de aztán az egyik parkban, egy hotelnek volt wireless jele, melyet lehetett számlázni a szobára. A 13as volt a peches, ezúton is elnézést kérek a lakójától. És ami szintén vicces: a város kiválóan fel van szerelve nyilvános vécékkel, a sok turistának kell is hely, és annyira Svejket jutatta eszembe, ez tömeg, amelyet ilyen pontosan etetnek és kakáltatnak, biztosan rengeteg pénzt hoz a konyhára…
No, de ha nincs szállás, akkor hostelt kell keresni. Ami nem gond, kettő is van azon a kis térképen, amit az információnál be lehet szerezni. Én a másodikat választottam, mert az első a hegyen volt. 19 euró egy ágyacska egy éjszakára, de van melléje ingyen internet, szóval mindenki jól jár. A vicces dolog a reggeli: úgy megörvendtem, mikor látom, hogy 3 euróért annyit ehetsz amennyi belédfér, aztán rá kellett jönni, hogy a választék zsemle, vaj, méz és lekvár, semmi sajt vagy sonka.
Ausztria kategória | Címkézve Mozart, olvasás | Leave a Comment »
Ez a táv stoppolás szempontjából átmeneti volt: nehezebb mint az előző, de könnyebb, mint a következő. Várakozás, több mint egy órán keresztül, de végül csak került egy autó. Alig mentünk ötszáz métert, máris radar, rendőr és büntetés (61 km per óra egy 50es zónában, 40 euró), no de, lényeg, hogy elindultunk, és én életemben másodszor is elértem Ausztriába. Hát igen, az autópálya teljesen más hangulatot árasztott odaát. Az egyik lejárónál aztán váltanom kellett, és két hollandiai emberke társaságában érkeztem meg Salzburgba.
Ausztria, Szlovénia, utak kategória | Címkézve stoppolás | Leave a Comment »
Nykaroly Európában 