Hátul kullogunk?!

Posted on 2016. február 24. Szerző:

0


A Forbes Romániai kiadása elkészítette az üzleti élet szempontból legjobb 40 romániai város toplistáját. A figyelembe vett adatok (a megye bruttó hazai terméke, a megyei bruttó hazai termék/lakos, külföldi tőkével működő vállalatok, munkanélküliségi ráta, aktív cégek száma, köz- és vasúti infrastruktúra, lakóház állomány, oktatási intézmények) alkalmasak arra, hogy objektív mércével összehasonlításra kerüljenek az egyes települések. Ahogy várható volt, a 41 megyeszékhely + Bukarest köréből került ki a 40 toplistás.
Az első helyen Temesvár, mögötte Kolozsvár, a harmadik helyen pedig Bukarest. Ez a képzeletbeli dobogó. A jelentős magyar lakosságaránnyal rendelkező városok közül Nagyvárad a 4., Marosvásárhely a 12., Szatmárnémeti a 24. helyre került. A futottak még kategóriában ott található Csíkszereda (33.), Zilah (35.) valamint Sepsiszentgyörgy (39.). Ugyan első felületes ránézésre némi összefüggés vélhető az egyes városok lakosságszáma és a toplistában elfoglalt helye között. Azonban ez csak látszólagos, és igazából egy egyszerű statisztikai elemzéssel kimutatható, hogy gyakorlatilag nincs összefüggés egy város lakossága és a Forbes toplistán elfoglalt helye között. Például Nagyvárad a lakosságszám alapján a 10., de a toplistában a 4. helyen van, Jászvásár lakosságszám alapján a 4., de a toplistán csak a 10. helyet foglalja el és így tovább. Marosvásárhely 16., Zilah a 36., Sepsiszentgyörgy a   37., Csíkszereda pedig a 40. lakosságszám alapján e listán szereplő városok közül. (Amúgy 10 darab olyan város van Romániában, amelyek népesebbek Csíkszeredánál, de nem kerültek be a 40-es gazdasági élmezőnyben.)

Nyilvánvaló tehát, hogy más faktorok játszanak ebben a kérdésben (is) szerepet, nem elsősorban a városok népessége és ezek közül gyaníthatóan sokat a nyom a latba, hogy egy város megyeszékhely vagy sem, illetve földrajzilag hol helyezkedik el. Egészen biztosan a városvezetésnek is van abban szerepe, hogy melyik település hányadik helyet foglal el e toplistán. Azt már az olvasóra bízom, hogy némi szerény adalékom alapján eldöntse: a “mieink” közül kik azok, akik nagyszerűen teljesítettek, vagy csak egészen átlagosan, vagy éppen átlag alatt.