Az interneten ezerszám található csokitorta-recept. Nagyon nehéz volt eldönteni, melyiket készítsem el… Csak egyet tudtam: brutálisan sok keserűcsokit szeretnék beleolvasztani, és a nagy családnak nem lesz elég egy kicsi tortácska.

Több receptből inspirálódtam, ez lett a végeredmény. A csokimennyiségtől a végén én is megszeppentem, ezért a szülinapi köszöntő előtt enyhítettem a durván csokisságon tejszínnel és cukrozatlan meggykompótból származó gyümölccsel.

Hozzávalók (28 cm átmérőjű kapcsos formához):

Az alaphoz:

kb. 150-180 gr keksz

kb. 100 gr darált mandula (lehet dió is, mogyoró is)

300 gr vaj (igen, másfél tábla!!!)

150 gr cukrozatlan kakaó (fekete/Dark -ha van)

Csurrantás mandulaesszenc (lehet rum/ kandírozott narancs/vaníliakivonat is)

2-3 kanál tej vagy tejszín

A csokikrémhez:

300 gr 74%-os csoki

500 gr tejszín

100 gr vaj

200 gr mascarpone

80 gr cukor

vaníliakivonat

8 gr étkezési zselatin kevés vízben feloldva

A díszítéshez

300 gr tejszín

2 tasak vaníliáscukor

cukrozatlan meggy (kompótból)

Elkészítés:

Az alaphoz készítsük elő a tortaformát. Az enyém elég rozoga, hámlik, ezért az aljára tettem sütőpapírt. A hozzávalókat összegyúrjuk és belenyomkodjuk a forma aljába. A keksz teljes kiőrlésű lisztből készült, durván daráltam le, s amikor láttam, hogy még túl híg a massza, nagyon darabosan adtam még hozzá pár kekszet. A darabosságot akartam pótolni, mert a mandula nagyon finomra volt ledarálva…

A krémhez a csokoládét kevés tejszínnel, a cukorral és a vajjal betettem a mikróba olvadni. Nem kell fortyogjon, én 300 watton forgattam 1 percig, megkavartam, és amikor láttam, hogy egész nagy csokikockák maradtak benne, ismét visszatettem pár körre, ismét kivettem, kavartam. Azért szeretem ezt a módszert, mert nem forrósodik fel, nem kell a hűtéssel időt tölteni. Persze a gőzfürdős melegítés az igazi…

Hozzákavartam a mascarponet és a vaníliát – ettől is hűlt…

A megmaradt tejszínt habbá vertem, és szép símára kevertem a krém többi részével, majd, mivel nem bíztam a csoki összetartó erejében, hozzáadtam a zselatint is. Betöltöttem a tortaformába, kicsit megrázogattam és mivel mínusz fokok voltak, az erkélyre vittem.

Másnap, a szülinapi zsúr előtt került rá a tejszínhab és a meggy. Ettől kicsit a Fekete erdő tortára is hasonlít, de alapjában egy brutálisan csokis, nagyonkrémes, sütés nélküli és viszonylag egyszerű torta.

Nagyon szeretném máskor is elkészíteni, már ki is gondoltam, milyen jól állna rajta pl. a friss, illatos eper. Vagy málna.