Na, én is beleszaladtam az új Tévémaciba. És bennem is fölhorgadt a kérdés: kellett ez? S ha igen, pont így? No de mire nekiültem volna, kiderült, hogy a témát gyakorlatilag szétírták. Nem is linkelek, képtelen lennék annyi szót aláaknázni, ahány mindenfélét találtam imitt-amott. Már azon voltam, hogy lemondok az egészről, amikor találtam egy kreatív-elemző videót. S akkor, tessék.
Először is: ilyen volt (vagy pontosabban, ilyenek voltak).
És akkor itt van az nyúédzses Matzi, kritikai kiadásban. (Igazán bájos, még ha itt-ott mellélő is a szerző.)
Sok komment nincs. Akibe szorult cseppnyi ízlés, látja a különbséget. A kérdés nem is az, hogy miért kellett cserélni. Előfordul az ilyen. Hanem inkább ez: ha már kicserélték, mi a fenének ilyenre? Mer’ a régi egy elmúlt rendszer kelléke volt? Komcsi múmia? Vagy agglegény? Szingli? Netán rohadt buzeráns? Pedofil vadállat? Vagy esetleg: csak? Erre válaszoljon már valaki. Mert szakmai kritériumok nem játszhattak itt szerepet, ezt még a vak is látja. És akkor csatlakoznék a neten skandálókhoz: Kérem szépen, tisztelt illetékes nénik-bácsik, ha ráuntak a homokozásra, nem lehetne mégis visszacsinálni?
reflektorium.wordpress.com 
2012. április 26. at 09:33
Mekkora barmok, baszki! Az LCD tévé úgy kapcsolódik ki, hogy az „elektronsugár” eltérítési területe egyre kisebb, míg végül pontszerűvé zsugurodik a képernyő közepére és elsötétül a képernyő (mondjuk ez szoftveresen szimulálható lenne, de minek).
Pozitív példa viszont, hogy a maci még tud 10 ujjal gépelni (a lassan, de biztosan hülyülő szamszunggalakszis/ájpedes generáció ezt is el fogja felejteni, mint annyi egyebet).
A konzervatív lelkek számára pedig nyugtató balzsamként hat a szexuális sztereotípiák továbbéltetése. A kanmaci kemény focista, a szukamaci pedig az a gyöngéd, babázó típus.
(ja, hogy a babák dizájnja olyan idétlen, hogy fájni kezdett tőle a fogam? az is egy dolog)
2012. április 26. at 10:21
Igen, egy ilyen ikon leváltása számtalan, szerteágazó diskurzusra alkalmat ad. Ez benne a szép. Ja, az új macitévé technikai látványosságaira is sokan rávillantottak. Mellesleg nekem épp az nem tetszett, AHOGY a szerencsétlen állat klaviázik. Azért ennél jobb megoldások is vannak ma a bábanimációban.
De miért kellett megint bevezetni a konzervatív lelkek balzsamozását? A nem-konzervatív lelkek partenogenezissel szaporodnak? És a hím kötöget, a nőstény kecseszkecsken bajnok?
Amúgy, sajnos, igazad van. Igazunk van. Mindenkinek. Közösen. De gáz.
2012. április 26. at 11:25
Ejha, ha a lányom (vagy inkább gyerekem?) tudná, hogy ő egy szexuális sztereotípia megnyilvánulása, biztosan letenné a babáit meg a pónilovait. Vagy nem.
2012. április 27. at 14:16
Mi a baj azzal, Kesztió, ha valaki nem tud tíz ujjal gépelni? Én például nem tudok, pedig nehezen vádolhatnának azzal, hogy a “szamszunggalakszis/ájpedes” generáció tagja lennék. Persze attól még (el)hülyülhetek. (Különben meg mi ez az ifjúságostorozó, régimódias hozzállás, he?)
A többieknek: a konzervatív lelkekre való hivatkozás olyan Kesztió barátunknál, mint anno a vörös farok (és ez nem szexuális sztereotípia!). Magyarán: mindenről ugyanaz jut eszébe, mint Mórickának. De ettől még szeretjük.
2012. április 27. at 14:32
@PAZS:
pedig már éppen írni akartam, hogy „gyerekek, csak a szokásos provokáció részemről, nem kell azonnal bedőlni, látjátok, hogy PAZS érdekes módon nem vette fel a kesztyűt, hozzá sze szól, ő jobban ismer”.
Csak hát a jelek szerint nem voltam elég gyors…
2012. április 27. at 18:30
Nem is tudtam, hogy ekkora provokátor vagy, édes emberem. Talán a Tinerii maniosi akcióira is eljársz?
2012. április 28. at 14:52
Hogy visszaprovokáljam Kesztiót: ez a tévémaci-ügy is a konzervativizmus alapigazságát támasztja alá, miszerint ami jól működik, azt nem kell megújítani. Attól, hogy valami új, még nem feltétlenül jobb, mint a régi, sőt. Járt utat járatlanért el ne hagyj. Ésígytovább.
2012. április 28. at 15:16
Na, még mielőtt Kesztió visszatér a munkások haladó, előremutató ünnepéről, hogy válaszoljon a provokációdra: azért persze adjuk meg a lehetőséget a kísérletezésre, jó? Viszont, ha látjuk, mekkora nagy kalap szar lett a vége, ne nyomjuk már le a nemzet (vagy bocs, a magyar televízió sugárzási körén belül élő független, szabad individuumok) torkán..
2012. április 28. at 20:31
@János:
Márpedig lenyomták. Kétes mentségükre szóljon, hogy minden bizonnyal kevesebb lóvé ment rá, mint a Marslakókra.
2012. április 30. at 10:38
Pazs, na de ilyet ! A Macit kizárni a haladás lehetőségeiből?!
2012. április 30. at 13:23
Elméleti gondolatfutam volt, ó, brother.
2012. május 23. at 22:51
Kedvesek, tudjátok, hogy a “Tévé-maci” nagy könyvisker lett? A Móra vagy két verziót is kiadott belőle Bálint Ágnes tollából. Kár, hogy kimaradtak a cikkből, érdemes megtekinteni őket. Igaz, én is csak néhány napja fedeztem fel a jelenséget az Alexandrában. Okádok, bár vannak rókáztatóbb jelenségek is.
2012. május 25. at 09:41
Várjál, várjál, várjál. Mitől okádsz egész pontosan? Ha a Mazsolás, Frakkos, Futrinkauccás Bálint Ágnesről van szó, márpedig róla van szó, akkor lassan a testtel. A macis könyveket nem ismerem, ezért is maradt ki a cikkből, viszont tudok róluk. Nem lehetnek azok olyann rettenetesek. Oké, Shakespeare is írt szart, magához képest, de…. na, van feladatom, rájárni a macis Bálint-könyvekre.
A Móra is rábaszik időnként, jó hogy előkerült. 2006-ban kiadtak egy könyvet. Gyönyörű, hatalmas büdzsé. Szerzők: Paul McCarthey (az a pali, igen, ma már minden lejárt szupisztár gyerekkönyvet ír, vagy diktál), Geoff Dunbar, Philip Ardagh. Remek. Az egész könyv jelen időben mesélődik. Ami így első hallásra nem nagy ügy, de hát az isten verje meg, a magyar mesélő igeidő a múlt, ezért is hívják elbeszélő múltnak. Na, hát ez elbeszélő jelen. És fordította Révbíró Tamás. valakik itt nagy meszet ettek. Van más nyalánkság is a kötetben, konkrétabb szarvashiba. aszittem, a Móra a csúcsok csúcsa a gyermekirodalomba’. na mindegy.
2012. május 25. at 14:17
Nekünk van Bálint Ágnes-féle Tévémaci-kiadványunk, nem olyan szörnyű.
2012. május 25. at 15:40
Köszi a jelet. És majd elkérem a könyvet. De ismerve Bálint Ágnes egyéb műveit, meg mertem volna esküdni, hogy nem olyan szörnyű.
2012. május 25. at 23:08
Attól okádok, hogy a biznisz, az olcsó biznisz mindenre lecsap. Én ezt annak érzem. És nem látok sok munkát a kötetben. Lehet, hogy a szerző írt jó könyveket is, de itt már az ötlet sem jön be. A maci újra van csinálva, nincsen manója, szóval nem is arról a maciról szól (talán szándékosan, de nem érdekel).
Ami a fordítást illeti. Én már eljutottam oda, hogy valakit nyilvánosan megkérdeztem, miért választ egy kiadó rossz fordítókat. A válasz persze túl összetett ahhoz, hogy meg lehessen fogalmazni, de sejthető. Pór Judit például két hónap alatt fordította le az Európának a Bovarynét, a kilencvenes évek elején, mert hirtelen kellett egy új fordítás. A Mórának egyszer volt egy bemutatkozása a Koinóniánál: ugyanúgy, mint az Európa, a Móra is próbálja túlélni a riválisait, fenntartani a régi sorozatait, újakat is kiadni. Az ár viszont az, hogy Kínában nyomtat, a grafikákon nem dolgoznak eleget, és ezek szerint a szövegen sem. Az ezredfordulón a munkafolyamat alapkérdése: mit lehet kispórolni a termelésből? A kérdés a szerzőkre is vonatkozik: miért jelenik meg tíz kötete egy szerzőnek, aki írni sem tud. Oké, mert fizette az összes költséget. Vagy miért jelent meg Wass Albert annyi példányban, ahányban, miközben kortárs íróink kiadóról kiadóra vándorolnak?
Bocs, nagyon elkanyarodtam.