kis n – Fejem zúgása, szemem könnye, Tornázó vágyaim tora, Ez mind, mind: ez a zongora.

a hétvégén ismét rájöttem és újratanultam pár dolgot az élettel kapcsolatosan:

az még mindig bonyolult és jé, a másoké is az, a mosoly az számít és a valahová tartozás is, hisz mindkettő biztonságot ad, az emberek nem változnak, legalább is nem sokat, a külső másodlagos érték, de elsőrendű céltábla, még mindig nem tudunk álarcok nélkül élni, elvárások még mindig vannak, ha mások is, de egy közös, nem igen tudunk/akarunk megfelelni, valami hiányzik, mindenkiből, rossz szokásokat nyertünk és hajat veszítettünk, fiatalok vagyunk, de már nem hisszük el, mulatni sem azt jelenti, mint régen és végül, nosztalgiázni csoportosan jó, a régi képek értékesek…

WHAT EASY USED TO BE
WHAT LOVE USED TO BE
WHAT DRUGS USED TO BE
WHAT T.V. USED TO BE
WHAT MUSIC USED TO BE
WHAT LUCK USED TO BE
WHAT ART USED TO BE
WHAT YOU USED TO BE

This entry was posted on július 17, 2009 at 9:57 de. and is filed under egy per kettő. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.