kollokata

Kedves Jóska,
amikor tavaly augusztusban hetvenötödik születésnapodon köszöntöttelek a Szabadság hasábjain, nem is sejtettem, hogy néhány hónap múlva már a búcsú szavait próbálom nagyon nehezen megfogalmazni. Mit is mondhatnék többet-jobbat annál, amit akkor írtam, most, amikor amúgy is lavinaszerűen érkeznek a méltató–dicsérő szavak a szerkesztőségünkbe küldött nekrológokban, részvétekben.

Azzal sem mondanék semmi rendkívülit, hogy túl korán hagytad itt ezt a lassan maréknyira zsugorodó erdélyi magyar közösséget, amelyért annyit küzdöttél, hiszen minden tetted megmérettetett a nagy nyilvánosság előtt és nem találtatott könnyűnek. Pedig bizonyára gyakran szembesültél megoldhatatlannak tűnő problémákkal, de mindig bírtad erővel, energiával, mindig volt ötleted, találtál megoldást, nem hárítottad másra a feladatot, nem szabadkoztál, nem panaszkodtál. Végezted a munkát, amit rád szabott a Teremtő. És ha valakinek szüksége volt segítségre, annak erődhöz, képességedhez mérten mindig segítettél. Még akkor is, ha a köszönet időnként elmaradt…

Félszavakból megértettük egymást. Sok-sok színházi anekdotát tudtál, hiszen évek hosszú sorát töltötted a színházban, jól ismerted annak színét és fonákját. Bármiről beszélgettünk, egyszer csak óhatatlanul elhangzott részedről: „emlékszel arra az előadásra…?”, „emlékszel arra a színészre…”? Ilyenkor gyakran jót nevettünk, mert legtöbbször azt kellett válaszolnom: „nem, nem emlékszem, Jóska, hányban is volt ez?” – és akkor jött az évszám… És persze, hogy kiderült, nem is láthattam azt a bizonyos előadást, színészt, hiszen akárhogy is számoltuk, fizikailag képtelenség lett volna. Rögtön meg is egyeztünk abban, hogy ha az ember fiatalabb, az nem erény, csupán állapot.

Most, hogy elköltöztél az égi színházba, mi lesz azzal a sok feledésbe merült erdélyi magyar színésszel, ki fogja felkutatni, színháztörténeti kiadványokba, lexikonokba foglalni életútjukat, pályájukat, hogy nevük ne tűnjön el végleg a közösségi tudatból? Bár, ahogy ismerlek, minden bizonnyal összehívsz majd egy egész Erdélyre kiterjesztett társulati gyűlést, Senkálszky Bandi bácsit kinevezed tiszteletbeli elnöknek, és szépen átbeszélitek az erdélyi magyar színház ügyes-bajos dolgait. Bandi bácsi pedig szorgosan rója a sorokat a jegyzetfüzetébe, szigorú pontossággal: ekkor és ekkor ez és ez történt, itt és itt, majd következik a szereposztás és a rendező. Kedves Jóska, örülnék, ha elküldenéd majd ezt a „jegyzőkönyvet”, az e-mail címemet tudod, ígérem, hogy lehozzuk az újságban. Nem valószínű, hogy nagyon megugrik a példányszámunk, de hogy exkluzív lesz, az több mint biztos.

Addig is, add át üdvözletemet az égi társulat minden tagjának, egyeseket külön ölelek nagy-nagy szeretettel, nem sorolom fel őket, de Te biztosan tudod.

Isten veled, jó utat.

(Megjelent a Szabadság január 21-i számában)