Hónapokat leveleztem a bíróság szóvivőjével,

amíg válaszolt. Arra voltam kíváncsi, hol tart az ügy. Aztán későre közölte, hogy az ügyet 2021-ban lezárták. Írtam neki, hogy az Boné másik pere volt, aztán átirányított a megyei törvényszékre, ahonnan Anca Maria Rad szóvivő és egyben bíró minden alkalommal azonnal válaszolt. Ezzel a papírral indultam ma útnak a törvényszékre.

Körülbelül 20 perccel 11 óra előtt érkeztem

a törvényszék épületébe. Szerencsére (amíg az orvost, az ügyvédet/bíróságot/törvényszéket és a rendőrt el tudja kerülni az ember, addig boldog!) nagyon régen nem jártam erre (utoljára Horváth Anna tárgyalásain vettem részt valamikor 2018-ban…), korszerűsítették és átalakították az épületet, a bejáratnál lévő rendőrtől kérdeztem meg, hol van a 31-es terem.

A tárgyalóterembe érve egy ügyvédi talárba öltözött nőtől

kérdeztem meg, melyik ügynél tartanak. Mondta, az elsőnél, a kábítószer- és emberkereskedőkénél. Mamma mia, micsoda alakok álltak a plexiüveg mögött…

Menjünk ki, s még kérdezhetek, mondta. Átnyújtottam neki a szóvivőtől kapott hivatalos választ (fejléc, dátum, iktatószám, pecsét, aláírás), tüzetesen szemügyre vette. Azt tanácsolta, menjek be, üljek le, s várjak türelemmel. Mellém ült. Megkérdeztem, ő vajon a védőügyvéd vagy az áldozat családját képviseli. Lakonikus választ kaptam: az államot…

Jobb is, hogy a képernyő a bírónő felé volt fordítva, nehezemre esett volna Boné Ferenc arcára vagy a szemébe néznem. A Jilavai Börtönkórházból videókapcsolás útján bejelentkező vádlottat csak a bírónő és a törvényszéki jegyző látta.

Sikerült vele is, azaz az ügyésznővel, a törvényszéki jegyzővel és néhány szót a bírónővel is beszélnem, megértettem, mi a helyzet, rávezettek a lényegre. Cikkem ide kattintva olvasható.