Vlagyimirnak, a tavaly márciusban Odesszából Kolozsvárra menekült,

moldovai állampolgárságú, de a Fekete-tenger parti városban élt férfinak hatalmas az előnye: jól beszél angolul, így a Magyar Unitárius Egyház vendégszobáiba befogadott háborús menekültek és az Erdély fővárosában élő ukrajnaiak felé ő a kapcsolatember.

Ezen kívül jelentős kapcsolati tőkéjének köszönhető, hogy tavaly augusztusban a Gondviselés Segélyszervezet humanitárius szállítmányokat juttathatott el a mikolajivi kórháznak és az odesszai rászorulóknak.

Most ismét Odesszesszába vezetett az útja

– feleségét is magával vitte. Én pedig elkísértem őket, segédkeztem, s riportot írtam az útról, a segélyezésről és a két ukrajnai háborús menekült időleges hazatéréséről, családjáról, barátaikról, volt életük helyszíneiről, amelyek látta sebeket tépett fel, nosztalgiára késztette őket…

A riport első része ide kattintva olvasható, a második rész pedig itt van.