Életem egyik legkülönlegesebb élménye volt,

ám ez csak napokkal a hazaérkezést követően csapódott le. Kérdésekre válaszolva mesélni kezdtem családtagoknak, ismerősöknek, barátoknak, s amikor végre elmúlt az aggódás, az enyhe félelem, a szorongás, akkor kikristályosodott: nem mindennapi dolgot hajtottunk végre Yuliával és Vlagyimiral.

Egyszer sem voltunk közvetlen veszélyben,

mi több, annak érdekében, hogy „átszoktassák” az ukránokat az „európai” karácsonyra (ennek a vallási, társadalmi és vallástörténeti részleteibe most nem megyek bele) többnyire volt villanyáram is. Korábban hetekig generátorokat használtak az ukrajnai városok lakói. Egyébként erre van a legnagyobb szükség. A fotóriportból kiderül, a hatalmas kereslet miatt, mennyibe kerül egy áramfejlesztő az ukrajnai bevásárlóközpontban…

Köszönöm, Magyar Unitárius Egyház és Gondviselés Segélyszervezet!

A videóriport ide kattintva tekinthető meg.

Kérlek, kattins az első fotóra, vannak képaláírások! Aki mobilon nézi, nyomja meg az i betűt. KÉRLEK, legyen türelmed végignézni a fotókat! Tudom, szokatlanul sok van, de a helyzet sem mindennapi…!

A János Zsigmond Unitárius Kollégium udvaráról hárman indulunk: Vlagyimir Szkalszkij (balról a második), jómagam (középen) és Yulia Szkalszkájá (jobbról a második). Jó utat kíván Szabó László, a Gondviselés Segélyszervezet elnöke (balról az első), Kovács István, a Magyar Unitárius Egyház püspöke (balról a harmadik), Elekes Zsolt, a János Zsigmond Unitárius Kollégium iskolalelkésze (jobbról a harmadik) és Vagyas Attila, Gondviselés Segélyszervezet alelnöke (jobbról az első)

Kovács István, a Magyar Unitárius Egyház püspöke is segít

Rögtönzött megoldás: Elekes Zsolt és Vagyas Attila

Szombaton, december 24-én hajnalban valahol a román-ukrán határon

Adott pillanatban az egyik katonai ellenőrzőpontnál az állig felfegyverzett katonák egy ilyet papír fecnit adtak nekünk. Társaik egy másiknál valamivel később elkérték

Odessza város Tairovo lakónegyedének egyik tömbházlakásának a bejáratánál lévő postaládák. Szovjet idők

A szobám tulajdonképpen Vlagyimir lányának a volt szobája. Masha most háborús menekült Kolozsváron. A család 2022 márciusának elején menekült el Odesszából

A lakás bejárati ajtaja a Gondviselés Segélyszervezet kék kabátjával

Júlia és Vlagyimir…

Yulia rendkívül tehetséges énekesnő, oktató. A lakásban maradt kották…

Vlagyimir szinte könnyezik, amikor hajdani odesszai lakásában a korábbi életéről és a fiának a szobájában tárolt tablóképekről mesél: küzdősportok, barátok, kollégák. Megnyílik a szíve, mesél… Eltörli a könnyét. Empátiás gyakorlat: megtámadták Romániát az oroszok, Albániában vagyunk háborús menekültek, s hazatérnénk Kolozsvárra…

Fájó, ugyanakkor léleképítő emlékek

Amikor a gyermekek…

Nos, hol a nullás?

A lépcsőház

Van, akinek átvennie a számlákat?

Vlagyimir átadja a Gondviselés Segélyszállítmányát

Yulia, Vlagyimir és a kedvezményezettek egy része

Nekik még nehezebb

Ételt kérek!

Éhes vagyok!

Az iskola, amelynek improvizált raktárában elhelyeztük a segélyszállítmány tartalmát

Ez a fotó engem is megsirat: Szonjával (lásd a cirill betűket) a kolozsvári vasútállomáson 2022 februárjától áprilisáig az ukrajnai háborús menekültek ideiglenes befogadására kialakított és működött tranzitövezetben találkoztam. Odesszából érkezett, utazott tovább. Sokunknak ezt ajándékozta: szívecske, benne a Szeretlek, a neve és a város. Megható, felemelő és egyben lélektépő. Szonja általam és velem visszatért Odesszába. Remélem, valahol, valamikor találkozunk, Szonja!!! Hátha éppen Odesszában…

Miközben Odessza város Tairovo lakónegyedének Intellekt nevű iskolájának improvizált raktárhelyiségében lerakott segélyszállítmánnyal kapcsolatos teendőket videóztam és fotóztam, egy zongora hangjára lettem figyelmes… ZONGORA, ITT?!

A legínségesebb időkben is, áramfejlesztő és minimális fűtés mellett az oktató, a PEDAGÓGUS dolgozik, felkészíti Ukrajna következő generációját. Huszonhét év újságírás után szinte semmi sem hat már meg, de ez, IGEN!

A háborús körülmények ellenére sem hagyja elveszni a tehetséget

Bámulatos a pedagógus és a kislány kitartása. Az édesanyjával is találkoztam, tudott angolul, beszéltem vele. Azt mondta: nem adják fel. Hát nem csodás…?!

Háborús körülmények között, generátorral, minimális fűtéssel

A múlt és… talán a jövő

Nem adják fel!

Visszasiettem az akcióhoz: lepakolják a generátorokat

A Gondviselés Segélyszervezet egy speciális iskolától vásárolta az Odesszába szállított gyertyákat: kétszeres segítség

Az iskola előterét raktárrá alakították át

Yulia bátyjának kisfia: rendkívül értemes és segítőkész. Nemsokára ismét találkozunk!

Édességbolt mellett mentünk el Yuliával. Mondom, milyen finom a baklava, vásároljunk. Az elárusító mondta, csak „kevés” villanyáram van, nem működik a POS. Egy férfi létrehozta a hotspotot, Yulia rácsatlakozott, s az ukrajnai BT Pay segítségével az elárusító által megadott nyolc-kilenc számjegyű folyószámlára átutalta a pénzt, így fizetett… Van megoldás…! 🙂

Karácsony estéjén elvették a villanyáramot…

Karácsony este Odesszában

Aztán megadták: a Yulia által felkészített gyermekek videóját néztük. Elképesztő munkát végzett ez a nő, rendkívül tehetséges és felkészült!

Pénzváltás…

MICSODA?! 660 eurónak megfelelő hrivnya egy áramfejlesztő?! Spekulánsok

Vlagyimir harcművészet edzője, Nikolai Vasilijevics Alexejev

Nikolai Vaszilievics és Vlagyimir

Tanár (balról) és diákja

Együtt a tanárral és feleségével

Odessza, kommentár nélkül

Odessza, kommentár nélkül

Odessza, kommentár nélkül

Odessza, kommentár nélkül

Védik az épületeket

Elvátolított, orosz vonatkozású szobor…

Bentről is le akartam fényképezni a világhírű odesszai operaházat. Azt vettük észre, mindenki kifelé és a pincébe igyekszik. Nem tudtuk, mire vélni a dolgot. Mondták, légiriadó van. Vlagyimir a kocsiban felejtette a telefonját, nem hallottuk a „RO-Alertet”, az én fostalicska okostelefonomra nem fért fel az speciális applikáció. Vártunk, aztán továbbálltunk. Kámikázé drónt nem láttunk/hallottunk

Préselt lemezen

Préselt lemezen

Valami orosz vonatkozású szobor lehetett, eltávolították

Odesszai mindennapok

Már nem működik

II. (Nagy) Katalin szobrát is eltávolították… 😦

A segélyszervezet belvárosi székhelye

Akkumulátorral zeneművészet kelléket: fényt

🙂

A Tairovo lakónegyed piacán

A Tairovo lakónegyed piacán

A Tairovo lakónegyed piacán

A Tairovo lakónegyed piacán

A Tairovo lakónegyed piacán

A Tairovo lakónegyed piacán

Nálunk van ilyen?

A Tairovo lakónegyed piacán

A Tairovo lakónegyed piacán

A Tairovo lakónegyed piacán

A piaci “zsákmány”

A szobám, induláskor, december 27-én hajnali 4 órakor

Leleményes

Elhagyjuk Odesszát

Hazafelé két és fél órát kellett várakoznunk az Orlivka-Isaccea ukrán-román határátkelőnél, a komp ugyanis csupán bizonyos időközönként közlekedik a Dunán. Az Odessza-Kolozsvár 900 kilométeres utat a kisebb pihenőkkel és a várakozással 18 óra alatt tettük meg

Duna, hajóval… 🙂

Romániai “földön”