Kitartanak az unitáriusok a háborús menekültek mellett


A JZSUK egyik osztályteremben szakképzett ukrán pedagógusokkal írni, olvasni és számolni tanulnak az ukrajnai háborús menekült gyermekek (Fotó: Gondviselés Segélyszervezet)

Lehet, csak ezért,

mert a többi felekezetnek az ukrajnai háborús menekültek érdekében kifejtett tevékenységébe nem látok bele, de úgy érzem, legalábbis számarányuk függvényében az unitáriusok tettek a legtöbbet a bajba jutott embertársaink megsegítésére.

A Gondviselés Segélyszervezetnek,

Jakab Zoltán kolozsvári üzletembernek és Butyka Gergő szatmári közösségszervezőnek köszönhetően már február 25-én a határövezetben mértem fel a menekülthelyzetet, illetve mentem át a határon egy kisebb segélyszállítmánnyal. A Szabadságban riportokat írtam, videó- és fotóriportokat készítettem erről.

Szabó László, a Gondviselés elnökének összefoglalójából kiderül, február óta milyen összetett és sokrétű segítséget nyújtottak az unitáriusok az ukrajnai háborús menekülteknek.

Lelki szempontból egyáltalán nem egyszerű feladat

a katonai konfliktus elől Kolozsvárra és környékére menekült ukrajnai aiakkal foglalkozni. Adott pillanatban jómagam is kisebb szünetet kellett tartanom. Azután pedig ügyeltem arra, hogy csupán mértékkel, különösebb elmélyülés nélkül, mi több, parányi felszínességgel viszonyuljak bizonyos helyzetekhez, egyébként a helyzet letaglózott, elsöpört volna.

Olyan ez, mint amikor az ember lelkét mozsárba helyezik és porítani kezdik.

Ráadásul az ember egyedül, de még egy humanitárius szervezettel együtt sem tudja megmenteni az egész világot.

Képtelenség elvonatkoztatni a háború borzalmai elől menekülő emberek lelki traumáitól,

szenvedéseitől. A feburár óta jelentkezett helyzeteket különféle taktikákkal dolgoztam fel, és emésztettem meg. Sok zárt ajtók mögötti, s néhány nyilvános sírás is volt benne. Ugyanakkor volt néhány alkalom, amikor rám egyáltalán nem jellemző módon nyilvánultam meg, de erről most nem szeretnék semmit leírni.
A Kolozsváron és környékén menedéket talált ukrajnaiaknak továbbra is szükségük van ránk! Ne hagyjuk magukra őket, gyermekeiket!

Személyesen külön köszönöm Vita Lászlónak, az Eureka Egyesületnek és Nagy Károlynak az ukrán óvoda működésére fordított összeget.

Ugyanakkor Csoma Botinak, aki az első pillanattól háttérből és csendben anyagilag is támogatta az ügyet, valamint azoknak, akik orosz nyelvű könyveket, csokoládét, cigarettát hoztak/vásároltak az öregotthonban lévő fizikai és szellemi fogyatékos ukrajnai háborús „menekültjeimnek”.

*********

A Szabadság mai lapszámában megjelent, az unitáriusok által az ukrajnai háborús menekültek érdekében végzett humanitárius akciókról, didaktikai és szabadidős tevékenységekről szóló összegzés ide kattintva tekinthető meg.

Ha egyetértesz, azért, ha nem, akkor pedig azért... SZÓLJ HOZZÁ!