ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ – „Tényleg elindulunk bringázni ebben az esőben?”


Lábetarápia (Kis Csaba felvétele)
Szakadt az eső azon a pénteki napon, szeptember másodikán, amikor az erre a célra létrehozott WhatsApp csoportban feltettem a címben szereplő (mint később kiderült) retorikus kérdést. Pontosabban azt sugalltam, hogy egy héttel el kellene halasztani a Szima Márton által tervezett túrát, s ráadásként hozzátettem: hóhullásban szívesebben tekernék, mint esőben. Aztán jöttek a résztvevők kérdései: erdei út lesz?

Vajon mennyire lesz sár?

Az EKE Kolozsvár 1891 alapembere nem tágított, s azt válaszolta: akkor kell tekerni, amikor jólesik. Mondjuk, mi külön választottuk a két szót, de még akkor is vállaltuk a kihívást.

Első nap Jádvölgyből (Stâna de Vale) tekertünk fel Biharfüredre (szintén Stâna de Vale), s Belényes (Beliş) érintésével leereszkedtünk Magyarremetére (Remetea), itt pedig egy székelyföldi házaspár által működtetett Turul kemping faházikóiban szálltunk meg.

Vasárnap Erdődámoson (Damiş), Barátkán (Bratca) keresztül visszaérkeztünk a kiindulóponthoz, majd a Sebes-Kőrös partja közelében makadámúton tekerve jutottunk el Csucsáig. Innen vonattal tértünk haza. A túra viszont korántsem volt ilyen egyszerű…

Részletek a Szabadság mai lapszámában megjelent élménybeszámolóban.

Ha egyetértesz, azért, ha nem, akkor pedig azért... SZÓLJ HOZZÁ!