Hajnali hatkor be kellett zárnom a manzárdlakás nappalijának az ablakait, ne essen be az eső. Nem ám olyan sima, hanem mintha dézsából öntötték volna.

Visszafeküdtem, de előtte kikészítettem a gumicsizmát és az esőkabátot. Utóbbiból kettőt vittem, hátha még kell valakinek, a tartalék, gumiból készült lábbelit sajnos nem találtam meg. Ezt is felajánlottam volna valakinek. Sokan jöttek félcipőbe, mi több, szandálba, gyorsan elkelt volna. Jó na, egy sörért 🙂

Nyolckor megszólalt az óra, kilenckor már a Sapientia épülete előtt voltunk Biankával. Szerencsére Réka és Róbert kivitt a falumúzeumba. Amikor megérkeztünk zuhogott, majd esett, s aztán kezdte elölről.

Megtaláltam a Szabadság sátrát. A tetőn összegyűlt víz miatt omladozóban volt. Aztán a törékeny struktúra megadta magát. S ugyanezt tette még egyszer. S azért is, mert hátul nem volt kikötve. Miután ezt Gellért gyorsan és ügyesen megoldotta, már nem volt gond.

A többiről a Lőrincz Anna és a Varró-Bodoczi Zoltán által professzionális módon elkészített videóriportban.