Egy demográfiai és egy speciális figyelmet igénylő csoport

a legsérülékenyebb az ukrán menekültek közül: a gyermekek és a fizikai, valamint szellemi fogyatékkal élők. Kolozsváron mindkettőből van.

A Magyar Unitárius Egyház által befogadott (csonka) családok a János Zsigmond Unitárius Kollégium bentlakásában találtak menedéket, nemrég óvodai csoport indult, most pedig a vakáció idején írni-olvasni tanulnak a gyermekek. A legalapvetőbb dolog: elsajátítani az írást és az olvasást.

A napokban jutott tudomásokra,

hogy egy ukrajnai lelkipásztor által útnak indított, fizikai és szellemi fogyatékkal élő személyek is Kolozsvárra érkeztek. Ők állami gondozásban vannak: betegek, állandó ellátásra és figyelemre van szükségük. Testüket-lelküket ápolni kell. Nekik orosz vagy ukrán nyelvű újságokra, fólyóiratokra, magazinokra, könyvekre van szükségük. Tudsz ebben segíteni?

Visszatérve:

a Blythswood Románia és a Gondviselés Segélyszervezet közös projektje keretében ukrán tannyelvű elemi osztály indult. Ma jártam a helyszínen és Elekes Zsolt iskolalelkésszel videóinterjút készítettem. Rohonyi D. Iván kollégám fotóriportot készített.

Hiába vitázunk a háborúról azt gondolván,

birtokunkban van az igazság. Csak az időnket fecséreljük, nem tudjuk befolyásolni a dolgok menetét. Ránk a kolozsvári vasútállomáson az O masă caldă/Egy tál meleg étel humanitárius szervezet által kialakított és működtetett tranzitövezetben van szükség. Ugyanakkor inkább segítsünk a Kolozsváron (ideiglenesen) menedéket kapott ukránokon, ne szentenciákat és valósnak hitt következtetéseket vonjunk le a háborúról, Putyinról, terveiről, az amerikaiak és a nyugat-európaiak vélt vagy valós érdekeiről…

Az ukrán menekülteknek nem arra van szükségük, hogy vitázzunk a helyzetükről, hanem arra, hogy itt és most segítsünk rajtuk, bajba jutott embertársainkon!