Úgy éreztem, az Oroszország által Ukrajna ellen indított február 24-i invázió első napjaiban a határövezetben van a legnagyobb szükség segítségre: önkénteskedtem és riportot írtam a Szabadság számára.

A napilap számára helyszíni riportot készítettem, kis segélyszállítmánnyal átkeltem a határon, a Magyar Unitárius Egyház égisze alatt működő Gondviselés Segélyszervezet illetékeseinek pedig tájékozódó munkát végeztem arról, mi jellemzi az övezetet, milyen mértékben érkeznek, s milyen demográfiai és társadalmi csoporthoz tartoznak a menekültek, hányan maradnak, illetve mennyien csupán tranzitországként használják Romániát.

A háromnapos riport- és információgyűjtési utamat követően, március elején az Egy tál meleg étel/O masă caldă humanitárius egyesület által létrehozott és működtetett tranzitövezetben volt szükség segítségre. A kritikus időszakban nyolc éjszakát folyamatosan teljesítettem szolgálatot, szívszorító és lélektépő jelenetekben, helyzetekben volt részem. Lelkileg kissé megviselt a háború elől menekülőkkel történő foglalkozás, sokan traumatikus állapotban érkeztek a kolozsvári pályaudvarra…

Mihelyt a vasútállomáson stabilizálódott a helyzet

a Kolozsváron menedéket talált ukrajnai menekültekre és a magukkal hozott háziállatokra összpontosítottam. Az unitáriusok által indított ukrán nyelvű óvodai csoportot például csodálatos projektnek találom: a legsérülékenyebb demográfiai csoporton segít, ugyanakkor munkát adva a szakképzett ukrán pedagógusoknak, akik szintén a háború elől menekültek el. Sikerült ezer eurót szereznem a projekt részbeni finanszírozására, erről viszont bővebben majd a támogatási szerződés aláírásakor – a kezdeményezést szívügyemnek tekintem.

Legutóbb pedig segélyszállítmányt kísértem el Kárpátaljára. Köszönöm Szabó Lászlónak, Vagyas Attilának és Székely Kinga Rékának, hogy velük tarthattam! Meghatott elkötelezettségük, emberségük, fáradhatatlan munkájuk.

A riport ide, a fotóriport pedig ide kattintva tekinthető meg.

Úgy gondolom, lehetőségeinkhez mérten, valamennyi alkalommal feltételek nélkül segítenünk kell bajba jutott embertársainkon…