Mély hatást gyakoroltak rám az ukrajnai háború elől édesanyjukkal elmenekült gyermekek.

Nincs gyermekem,

így szinte teljesen ismeretlen világba toppantam a tegnap. A bölcsőde, az óvoda és az iskola rejtélyes és meglepetésekkel teli univerzum számomra. Az évek során szoros együttműködést alakítottam ki a Magyar Unitárius Egyház égisze alatt működő Gondviselés Segélyszervezettel, Szabó Laci szólt, hogy sikerült beindítani az intézményes formában első kolozsvári ukrán óvodai csoportot.

Az unitáriusok által befogadott egyik ukrán hölgy

internetes munkájának köszönhetően négy ukrajnai szakavatott óvónő is került, ketten már munkába is álltak.

A bucsai mészárlás fotói láttán igen lehangolt lelki állapotban kerültem, a gyermekek, a jövő generációjának a látványa viszont reménykeltő volt számomra: van remény. Igen ám, de ki lát bele a lelkükbe, ki tudja felszínre hozni és orvosolni a gyermekek és édesanyjuk által átélt láthatatlan és mélyen rejtőző traumákat?

A cikkem és a videóriportom, illetve Rohonyi D. Iván kollégám fotóriportja ide kattintva tekinthető meg.