A rendezővel és a férfi főszereplővel tartott közönségtalálkozón elhangzottakkal együtt lett egész a Külön falka.

Bár Nándika közvetlen, engedd-el-magad hangulatot teremtett, mindhárman a színpad szélére ültek, mégis silánynak éreztem a kezdetet. Kis Hajni rendező mintha csak nagyot akart volna mondani azzal, hogy vívódásai, katartikus, filmes „lázálmai” miatt a producer arra bíztatta, csináljon egy rossz filmet. S mintha az azonnali szubliminális megerősítő ellentmondásra várt volna a közönség részéről, de ez csak gyengén rezgő érzelmi hullámokon érkezett el hozzá, s lehet, nem perceptálta őket. Pedig, gondolom, mindenkiben benne volt: jó volt a produkció, tetszett.

Aztán két ásítás közben váratlanul csúcsosodott a hangulat: Hajni és Gusztáv (a főszereplő) nagyon mély és személyes történeteket meséltek. Az is rendkívül érdekes volt, a rendező hogyan talált rá az amatőr főszereplőre, illetve Gusztáv milyen érzelmi hullámvölgyeket járt meg a forgatás alatt…

Bár a gyermekkel kapcsolatos filmeket nem kedvelem különösképpen, ez egy jó produkció. Főleg, mert szerintem Kis Hajni gyermekkorának szilánkjairól is szól…

A filmet a kolozsvári Győzelem/Victoria moziban vetítik.