Tudom, a rendkívül bonyolult és érzékeny helyzetre való tekintettel

a szavak, kifejezések, mondatok tekintetében kifejezetten óvatosnak kell lennem…

Mohamed Jabaly előbb csupán a 2014-ben Izrael és a Hámász között

kirobbant háború tragikus következményeit filmezte, majd egy mentőkocsi sofőréhez szegődött és a fegyveres konfliktusnak a civil lakosságra gyakorolt hatását dokumentálta.

Nem foglal állást, kamerával a kezében rögzíti a valóságot: bombázások, sérültek, halottak. Felnőttek és gyermekek egyaránt. Megrázó érzés, ám a közel másfél órás produkció megedzi az embert, a végén már „rutinosan” folyik meg a vér és a jelenik meg a halál, „futószalagon” jönnek a mentőautók, csapódnak be a drónokról vagy vadászgépekből kilőtt bombák.

Forog a kamera, riasztják a mentőautót, indul az örvény: mindig ugyanaz, ám más-más helyszínen, más szenvedőkkel, mások lebombázott házával és várával, más halottakkal. Gyermek tetemével is. És csodákkal…

A legnyomasztóbb érzés a szenvedő palesztinok és a néző tehetetlensége. És a helyzet végeérhetetlensége.

A bukaresti Palesztin Filmfesztivál keretében bemutatott produkció előtt semmiképpen sem kellett volna sört nyitnom. Ez nem egy művészfilm, nem is kommersz latyak, hanem lélektépő dokumentumfilm. S nem is akármiről, hanem háborúról, vérről, testi és lelki szenvedésről és halálról.

A dokumentumfilm weboldala itt található.

Jártam mind Izrael, mind pedig Palesztina több részén, életem legnehezebb pillanatában egy tinédzser palesztin segített, innen is ered a régió és problémái iránti érdeklődésem és érzékenységem.

Akadjon alkalmad, s nézd meg ezt a dokumentumfilmet.