Mindannyian tudjuk, hogy Kolozsvár lakossága

nem 300 ezer lélek, hanem a be nem jelentett, ideiglenes tartózkodási engedéllyel sem rendelkezőkkel és az egyetemi hallgatókkal együtt közel félmilliónál tartunk.

Erdély nem hivatalos fővárosában szükség van metróra, a szakemberek szerint ugyanis a népesség jelentősen növekszik az elkövetkező években, évtizedekben. Nem a természetes szaporulatnak, hanem Kolozsvár mágnes-hatásának köszönhetően. Az itteni életszínvonal, a gazdag kulturális kínálat, a szórakozási és kikapcsolódási lehetőségek továbbra is vonzzák a fiatalokat, annak ellenére, hogy a lakások ára emelkedik és a lakbérek folyamatosan nőnek.

Dombok közé szorult település vagyunk:

északon a Szent György-hegy – Fellegvár – Hója-erdő, illetve délen a Feleki-tető – Bükk-erdő vesz körül, a mobilitási megoldásokat csupán a kelet-nyugat vonalon alakíthatjuk ki. Ez lesz a metró nyomvonala is.

Kétségtelen, hogy az autópályán (ő volt a miniszterelnök, amikor felavattak a Kolozsvárt érintő szakaszt), az „okos város” allűrön és a „gyémánt terelőúton” kívül Boc valami monumentális infrastrukturális beruházást akar az utókor számára. A nevéhez fűződő metró is ezt a célt szolgálja.

Sajnos nagy valószínűséggel

az eurómilliárdba kerülő földalatti sem oldja majd meg a metropolisz övezet közúti zsúfoltságát. Esetleg enyhíti. Ráadásul lehet, hogy a too little too late effektus lép fel: akkorra már a metró sem segít.

Egyértelmű, hogy a civil szféra által (későn) megfogalmazott kifogások, pénzügyi hibák lassítják, mi több, megakasztják a kivitelezést, így nem 10, hanem 15 év múlva fogunk metrózni, a projektet viszont kivitelezi a kolozsvári városháza.

A metróprojektet viszont metropolisz övezetbeli érintett önkormányzatok is  a magukénak kellett volna érezniük, nem csupán Kolozsvár kellene hogy viselje a mindenféle terheket.

Remélhetőleg, a kolozsvári metró még a teleportálás feltalálása előtt elkészül. Bár lehet, inkább utóbbi lapra kellett volna mindent feltennünk…