Még mindig a máltai nap süt rám,

érzem. Továbbra is az ottani kellemes szellő simogatja az arcomat, érzem. Szüntelenül elém tárul a műemléképületek szépsége, a Három Város öbleinek sötétedés utáni csillogása. Málta még mindig sajátos varázzsal rendelkezik.

Nem a turisztikai látványosságokat pipáltam ki,

bár természetesen volt néhány, amelyiket megcsodáltam. Sokkal inkább a helyi emberek érdekeltek, őket és történeteiket kerestem. S találtam időst, középkorút és fiatalt, volt tűzoltót, horgászt és vendégmunkást vagy akár bártulajdonost.

Házigazdámnak, a budapesti származású,

három éve a szigeten élő Balázsnak köszönhetően teljesen más szemszögből, nem a turista, hanem az előre felkészült és a valamennyire beavatott utazó szemével jártam végig a szigetet.

Az élménybeszámoló első része ide kattintva olvasható.