Természetesen, az már óriási előny,

hogy (harmadízben) beoltottként 20 óra után is lófrálhatok a városban. Valójában, minek? Hisz a kocsmák 22 órakor zárnak. 🙂

Kivéve, egy cseles helyet,

ahol a pincérek nem 21 órakor veszik fel az utolsó rendelést, hanem valamivel később. Ám lehet, hogy mégis 21 órakor, de akkor (szinte) mindenki (legalább) egy láda sört rendel. Ügyes! Két alkalommal jártam ott 23 órakor, s kint is, bent is ivászat volt. Kivéve, hogy rendelni már nem lehetett.

Ma a kvízverseny után

22 órakor mérgezett egérként kellett elrohanni. Nem volt idő viccelődni, mérgelődni, összehasonlítani a válaszokat, nevetni, EGYÜTT LENNI. Ér így az élet valamit?! Bármit? Persze, óriási előny, hogy legalább van például kvízverseny. Ám…

Kíváncsi vagyok,

mennyi ideig bírjuk ép ésszel a jelenlegi, súlyos járványügyi helyzetet. Főleg mi, akiknek (éppen) nincs társa, élettársa, férje-felesége, barátnője, szeretője, gyermeke, testvére?! Szerencsére vannak… VENDÉGEK és BARÁTOK. Ezek lelki támasza jelen pillanatban pótolhatatlan! Ezt viszont nem mindenki érti meg… 😦

Ma este Bartha Álmosnak és Telegdi Andinak köszönhetően

kvízversenyen vettem részt a görög-katalán-román-magyar nemzetiségű résztvevőkből verbuvált csapattal. A Kaktuszos Durex régi csapata (sajnos)… (több okból kifolyólag) összeomlott, így új konfigurációt kellett találni. Köszönöm, Oana, Lenke unokaTestvérem, Flaviu, Remus, Perikles, Flaviu! Jók voltunk! TestvérCsapat, köszönjük a segítséget! Csak ők tudják, miről van szó…! 🙂 Az ősrégi KMDSZ-kötelék és az ÚjGeneráció. Köszönjük, lányok-fiúk! (A többit csak személyesen, ügyvédek és ügyészek nélkül, OK, Sárosi Béla?) 🙂

Szóval, gyötör, emészt a nyílt-bezártság és a zárt-nyitottság érzése. Gondolom, nem vagyok egyedül ezzel…

Különböző módszerekkel igyekszem kompenzálni-pótolni-helyettesíteni ezt a nyomasztó érzést, a járvány miatti részleges bezártságot, ám egyre nehezebben találom meg a megfelelő megoldást.

S akkor meg… (Így) MI ÉRTELME AZ EGÉSZNEK?!

Szerinted?