Meghülyültünk, mert mi aztán elindultunk a Vasvári Pál Emlék- és Teljesítménytúrán. Igaz, csak néhányan. S még kevesebben fejeztük be. Közöttük én is, ám egy körülbelül 7 kilométeres szakaszt kihagytam: mindenem át volt ázva, a csereruhám egy részét beleértve.

A még valamennyire száraz polárt és a vízhatlan nadrágot egy fiatal hölgynek és egy fiatalembernek adtam oda a havasreketyei kocsmában, amikor a harmadik ellenőrzőponttól folytattam, Kovács Katalintól száraz kiskabátot kaptam. Kiválóan szolgált az ereszkedőn.

Dolgozott bennem a kitörés vágya – be akartam pótolni a tavaly elmaradt Vasvári-teljesítménytúrát.

A többi ínyenc részlet (a Sapkás, a Kalapos és a Bajszos, Libál András forró teája, a feladás pillanata, a visszatérés momentuma, a leesett fogkorona, a körösfői pálinkázás, az elvesztett bukósisak…) a Szabadság mai lapszámában jelent meg.

A fotóriport ide kattintva tekinthető meg.