A csodálatos horvátországi utazás

utolsó mozzanataihoz érkeztem: Dalmácia festői szépségű városai, s azok velencei építészete, a dalmát tengerpart gyöngyszemei.

Ellátogattunk Trogirba, Splitbe és Dubrovnikba is, közben pedig meg-meg álltunk a tengerpart kisebb-nagyobb településein: lélekbalzsam.

Összességében, de különböző szakaszaiban is

életre szóló élmény volt a több mint 2 ezer kilométeres horvátországi (összesen 3200 kilométer volt) út. Korántsem volt egyszerű világjárvány idején,a  szigorú ellenőrzések közepette több többször átkelni a román-szerb, szerb-horvát, illetve visszafelé a horvát-bosnyák és a bosnyák-szerv, valamint a szerb-román határon, az út veszélytelennek sem tekinthető, a koronavírus pedig még rátett egy lapáttal, ám szerencsére semmi gond nem volt.

Úgy gondolom, az újságírónak utaznia, látnia, tapasztalnia kell

ahhoz, hogy jobban átláthassa a társadalmi, gazdasági és politikai folyamatokat, a szociológiai jelenségeket. Legtöbb esetben élmény kilépni a komfortzónából, egyben viszont nehéz is.

Az utazó előre tájékozódik az országról,

igyekszik minél több helyivel kapcsolatba kerülni, ezért a Vendégszeretők Klubja/Kanapészörfölők (www.couchsurfing.com) ideális eszköz. Ezúttal csupán Zágrábban sikerült „szörfölni”, ottani házigazdánk, Borna a napokban viszonozta látogatásunkat. Megbarátkoztunk, bemutatott a barátainak, azok révén pedig még inkább „beleszippantottunk a helyi levegőbe”.

Utazni csodálatos érzés: a nehézségek rövid időn belül eltompulnak, az élmények életünk végéig kísérnek!

Az élménybeszámoló harmadik része ide kattintva tekinthető meg.