Élmény volt a Szabadság szerkesztősége részéről

szombaton reggel részt venni a Báthory István Elméleti Líceum maturandusainak a ballagásán: hétvégén rendszerint a természetben vagyok, most viszont így alakult a helyzet.

Lévén, hogy nincs gyermekem, nem is dolgoztam az oktatásban, a tanügy, igen távol áll tőlem. Azt sem tudom, mikor van vakáció, mi az általános tanrend, melyik iskolában, mi a helyzet. Csupán a szülők végeérhetetlen panaszáradatával szembesülök olykor: túl szigorú a tanár, sok a befizetendő osztálypénz, anyagi, szellemi erőfeszítésbe és időbe telik a gyermeknek az iskolával kapcsolatos tevékenysége, nincs szabadidejük, még délután, sőt este is vannak órák, rengeteg a házi feladat. Ez általános megállapítás.

A gyermeknek már nincs gyermekkora, tanuló robot

mondják egyes szülők.

A Báthory minden bizonnyal

a régióbeli magyar iskolák elitje. Az ünnepi műsornál többet tartó díjátadáskor döbbentem rá, mennyire jó tanulmányi eredményeket értek el egyes diákok. Röpködtek a számok, a tinik sorra vonultak ki átvenni az intézmények, magánszemélyek díját. Elárasztották őket velük. Az volt az érzésem, devalválódik a díj értéke, értelme.

A Szabadság díjazottjának, Szőke Botondnak,

a XII. C osztályos licistának azt tanácsoltam: olvasson és utazzon. Gyarapítsa tudását és ismereteit, járja a világot, lásson, halljon, tapasztaljon, hisz ezáltal jobban meg tudja érteni a valamennyiünket érintő különböző társadalmi, politikai, gazdasági folyamatokat.

A rendezvény után találkoztam vele Botonddal, s megkérdeztem, emlékszik-e, mit mondtam a díj átadásakor. Emlékezett. Hátha meg is fogadja a tanácsot…

**************

A Báthory-líceum ballagásáról készített fotóriport ide kattintva tekinthető meg.