Átitatódtam a lelkesedéseddel, igazi újságíróra valló, folyamatos terepmunkát végeztél. Szívügyed volt a szórványmagyarság sorsa, emlékszel, anno együtt is voltunk besztercei riportutakon. Harsányan nevettünk a szerkesztőségi személygépkocsiban, ezek a településnevek viccesek is, ráadásul sohasem érnek véget: Mureşenii Bârgăului, Tiha Bârgăului, Prundu Bârgăului, Mijlocenii Bârgăului, Susenii Bârgăului, Rusu Bârgăului. Aztán megérkeztünk Besztercére.

Most te is megérkeztél valamelyik égi Bârgăuluiba, s újra nevetsz, látlak. Újraéled a riportútjaid vicces pillanatait. Megannyi emberben hagytál maradandó nyomot lelkesedéseddel, örökmozgásoddal, szakmai hozzáállásoddal.

Sokat dolgoztál a Szabadságnál, értékeltem a munkádat!

Hibáid is voltak, nem is egy. Ezek viszont eltörpülnek a karakán személyiséged árnyékában.

Szívügyed volt a román-magyar kapcsolatok alakulása. Sokszor nem értettünk egyet, ám nagyon jól együttműködtünk, nekem is több ízben segítettél.

Hitted, hogy az interetnikus kapcsolatok építése az iskolában, a gyermekekkel kezdődik. Akkor még utópisztikusnak tűnt az Octavian Buracu-féle munka, aztán lassan összeállt a kép…

Segítetted a fiatalokat anyagilag, erkölcsileg, román-magyar könyvtárhálózatot, könyvmentő szolgálatot hoztál létre…

Te voltál a no nonsense man, az igazi Fehér Holló.

Most hogyan mutatjuk meg a románoknak, mit csinálnak a magyarok, amikor éppen nem lopják Erdélyt?!

A tőled kapott erkölcsi, szellemi és szakmai útravalót magammal viszem, találkozunk majd az Égi Fehér Hollók világában.

Isten nyugtasson, Csaba!