Felborult az életünk, minden bizonytalanná vált, percről-percre változnak a dolgok – hogyan alkalmazkodunk? Az utóbbi 8 hónap egyik leggyakrabban ismételt kérdése. Ljubomir Petrov pszichológus a Szabadságnak azt nyilatkozta: nagyszüleink sem éltek át ilyen helyzetet.

Életstílusunk felborult, életvitelünk megváltozott, napi rutinunk több vonatkozásban a feje tetejére állt, terveink dugába dőltek: lassan már családtagjainkat, barátainkat, ismerőseinket sem tudjuk meglátogatni, megölelni, megpuszilni.

Mindannyiunk lelki állapotát megviselte a március óta tartó harc és háború a láthatatlan, megfoghatatlan ellenséggel: előbb a távoli országokat, régiókat érintette az új koronavírus terjedése, majd a veszély egyre inkább közelített hozzánk, mígnem közeli barátaink, ismerőseink, netán családtagjaink fertőzöttek meg az új vírussal.

Bizonyos intézmények, személyek gondatlansága és hanyagsága miatt azt vehettük észre, a kolozsvári magyar közösség köreibe is egyre inkább begyűrűzik a baj, Kolozsvár társadalmilag aktív, akár közéleti szerepet is vállaló tagjai betegedtek meg, estek ágynak, és általában könnyebb lefolyású betegség után meggyógyultak. Az új koronavírus lelki vonatkozásai egyre inkább felszínre kerülnek és minden valószínűséggel hosszútávon kihatnak érzelmi világunkra.

Sokan úgy gondoltuk, a 2020-as év kimagasló lesz, kulturális, társadalmi, közösségi események és a gazdasági teljesítmény vonatkozásában túlszárnyaljuk a 2019-es évet, családunkra, barátainkra és saját magunkra vonatkozó terveket szőttünk, kirándulások, utazások tekintetében új országok nyíltak meg, új kultúrák felfedezése, megtapasztalása, új kalandok átélése kapcsán a lehetőséget tárháza tárult volna elénk, olyan régiók fogadtak be turistákat, amelyek korábban vízumkötelesek voltak.

Többen nagyszabású esküvőket, keresztelőket, családi évfordulók megünneplését helyeztek kilátásba, a tervek viszont egyáltalán vagy csupán igen szigorú feltételek betartása mellett zajlottak.

Cikkem a Szabadság mai számában jelent meg.