A Máramaros megyei Fernezelyi-tónál

(Lacul Firiza) Csoma Boti által szervezett kajaktesztelő hétvégén Tunyogi Béla mondása jutott eszembe, aki a Szilaj Lovastanyán szervezett rendezvényen mondta ezt az esős időjárásra vonatkozóan.

S igaza van.

Szerencsére már pénteken este kimentünk

a tó közelében lévő Căprioara/Őzike panzióhoz lakókocsival. Kiváló hely, jó szolgáltatás, rendkívül kedves és figyelmes pincér lányok.

Az alapító-tulajdonos László bácsi, 1970-ben állította össze az éjszaka eltöltésére alkalmas pótkocsit/platós utánfutót, majd 1975-ben az első lakókocsit, így teljesen ismeri, átérzi és átlátja az így vakációzók helyzetét, igényeit és elvárásait. Többször beszélgettem vele, története elkápráztató: motorbiciklis bajnok volt, lakókocsit épített, a hétvégi házból háromcsillagos panziót és négycsillagos kis szállodát hozott létre.

Szombaton esett, tehát biciklizni mentünk: ázik, fázik, nem pofázik. A tavat szándékoztunk körbebiciklizni, az út viszont az erdőben vezetett. S nagyon esett. Nem adtuk fel, Barra Lehellel, aki versenybiciklivel ment végig az aszfalton, a faluban találkoztunk.

Vasárnap kipróbáltuk Boti új kajakját, a régiben, a felfújtatóssal én garázdálkodtam.

Történet a képaláírásokban:

Túra indul

A horgászok próbálják kisajátítani az egész tavat

A tó körüli biciklitúra első akadálya: magánterület az erdő közepén. A kutyák nem voltak elengedve, a tulajdonos nem volt ott. A turistajelzés a telken át haladt, mi is

Szakadt az eső

Boti vídám

Én boszorkány arcot vágok a szabakdó esőhöz

Az én COVID19-mentes világom