Ilyen vonatkozásban Mircea Bravo humorista videója jut eszembe, arról, hogy az krónikus munkaerőhiány alkalomadtán komoly kompromisszumok megkötésére kényszerítette a munkaadókat: szinte bárki jó volt, csak legyen humán erőforrás.

Sok esetben a szakképzés a munkahelyen történt, az alkalmazott visszaélt a jogaival, jelentős volt a humán erőforrás fluktuáció.

Most picit helyére kerültek a dolgok.

Érdekes fejlemény, hogy az új helyzetben

többnyire megváltozott az alkalmazott-munkaadó, illetve a főnök-beosztott viszony, fény derült arra, ki mennyit és hogyan tud dolgozni, milyen kompetenciákkal rendelkezik, mennyire hűséges a céghez, rugalmas-e és képes-e új feladatok ellátására, illetve vállalja-e a munkavégzéssel járó fertőzésveszélyt.

Ahol lehetett, a cégek az otthonról végzett munka mellett döntöttek,

ez viszont új, főleg számítástechnikai és távközlési kihívásokkal járt mind a cégvezetők, mind az alkalmazottak számára.

Aki a 2008-as világgazdasági válságot és ezt is túlélte, az már a dinoszauruszok visszatérésétől sem ijed meg…

Arra voltam kíváncsi, mit gondol ezekről Pálfi Szilárd HR-szakember, a kolozsvári Hummark vezetője.

Cikk itt.