Nem Columbeanu.

Tegnap felhív Boti,

hangjában nyugtalanság, sietség és aggodalom, nem tudom-e a Kolozsvári Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem (USAMV) keretében működő sürgősség telefonszámát. Kérdezem, mi a baj. A macskája a reggeli egér után egy madárfiókát hozott be a nappaliba.

Ő éppen parlamentezett, mondom, felpattanok a Bónis Endrétől (nála nyomtathatsz, fotóalbumot készíttethetsz stb., ajánlom!) használatba kapott Áprilka robogóra, elviszem én a sürgősségre.

Done.

Azt hittem álmodok, a sürgősségen végtelenül kedvesek, segítőkészek, barátságosak voltak a hölgyek, átvették a fürjnek tűnő fiókát, mondták, gondját viselik, mindent megtesznek ahhoz, hogy életben maradjon, s felhívják Botit.

Ja, persze, igen, hogyne, s én vagyok Jimmy Hendrix barátnője, aki a nyelvével gitározik

gondoltam magamban, s elrobogóztam.

Ma az egyik hölgy tényleg felhívta Botit, a fióka túlélte az éjszakát.

Mondom, te, ezek tényleg rendesek. Van ilyen Románia valamelyik közintézményében?

Ma a Szent János-kútnál végrehajtott partizánakció (kirobogóztunk, sütöttünk tarját, de kenyeret elfelejtettünk vásárolni) után Bibivel hivatalos és ünnepélyes látogatást tettünk Birdynél. Kiderült, a hölgyek már elkeresztelték az egy-kétnapos fürj- vagy fácánfiókát: Irinel.

Majdnem kiesett a műfogam,

amikor a hölgy (meghatódottságomban a nevét sem kérdeztem meg) fotókat és videókat mutatott, hogyan gondozták Irinelt (nem Columbeanu!): inkubátor, levegőztető, injekció, Red Bull, mittomén 🙂

Meghatódtam. Ez ritkán fordul elő, de ezek a hölgyek angyalok. Még akkor is meghatottak volna, ha Isten őrizz, Birdy nem éli túl az éjszakát. Hozzáállásuk, profizmusuk, viselkedésük példamutató.

A napokban Bibi, Boti és én hivatalos és ünnepélyes látogatást teszünk Irinelnél.

Az imént emailt írtam Andrei Mihalca rektor-helyettesnek,  elmeséltem a történteket, megkértem, dícsérje meg a lányokat. Asszem, ő a felsőfokú oktatási intézmény rektor-helyettese. Úgy tudom, jófej srác 🙂

Hajrá, Irinel!