Hétközben eddig szinte egyáltalán nem használtam a személygépkocsimat,

a 1990 után a Monostorról közszállítással jártam a belvárosi iskolába, majd 1995 után pedig a munkahelyemre – a tömegközlekedés híve vagyok. Nem szennyezzük annyira a környezetet, nem idegeskedünk a zsúfolt forgalom miatt, nincs parkolási gond és kiadás, a trolibuszon olvasni, mélázni lehet.

Az új koronavírus villámgyors terjedése viszont

kissé eltántorított a közszállítás használatától, bár tudom, hogy a buszokat rendszeresen fertőtlenítik. De ha éppen előttem egy fertőzött fogott meg valamit, s hirtelen a számhoz, az orromhoz vagy a szememhez teszem a kezemet?

Inkább gyalogolok, biciklizem, a lakónegyedekben vagy akár a Békás-telepen lakó időseknek pedig Bónis Endrétől (Reform Copy&Print, illetve ingatlanügynökség) erre a célra kapott kiváló robogóval szállítom az élelmet, szerzem be és szállítom haza a gyógyszereket vagy fizetem és viszem házhoz a közmű számlákat.

Korábban egy kedves ismerőstől szerzett elektromos biciklivel

végeztem ugyanezt az önkéntes feladatot, azt viszont visszaadtam, értéke ugyanis 3 ezer euró körül mozog… Sajnos, le sem tudom írni, ki volt a jótevő, nehogy betörjenek hozzá… Jómagam is a szerkesztőségben, riasztóberendezéssel ellátott irodahelyiségben tartottam a csodajárgányt.

Áprilka (így becézem a robogót) rendkívül praktikus:

gyors, nagyon kevés üzemanyagot fogyaszt, nincs parkolási gond és költség. Hátránya, hogy kevés élelmiszer szállítható vele (eddig elég volt a megtelt hátizsák, így nem volt gond) és esős időben kellemetlen elázni rajta… 🙂

Tegnap a Kolozsvári Közszállítási Vállalat (CTP, volt RATUC) vezérigazgatójával beszéltem az eddigi helyzetről és a május 15. Utáni kilátásokról.

Cikkem itt olvasható.