Kritikát fogalmaztak meg irányomban,

állítólag túl érzelgős, teátrális és drámai vagyok egy-egy bejegyzésemben. Meggondolom, alszom rá néhányat. Ingadozom a letojom és a

ha több mint három ember mondja, hogy részeg vagy, menj szépen haza, s feküdj le

között.

Érzéseimet és érzelmeimet korlátok nélkül közlöm,

bizonyos dolgok a jártasság ellenére hatást váltanak ki belőlem, így volt ez legutóbb, a katonaság kivonulása esetén is.

Ma ezt a fotóriportot készítettem.

Eszköz: a 2003-ban az amerikai kormány biztosította ösztöndíjból vásárolt Canon PowerShot G3 típusú fényképezőgépem (750 dollárt adtam érte, azt reméltem, életem végéig kitart, újra sohasem lesz pénzem) LCD-képernyője kezdi felmondani a szolgálatot. Ez egy kiváló gép, mert nem oda nézek, akit/amit fényképezek… 🙂