A koronavírussal kapcsolatos apokaliptikus érzés

akkor kerít hatalmába, amikor bekapcsolom a szerkesztőségi vagy az itthoni laptopot (tévét már egy ideje egyáltalán nem nézek). A városban egyébként egyelőre semmi jelét nem érezni a súlyos helyzetnek: minden a megszokott mederben halad tovább Kolozsváron: forgalmi dugó, vendégek a vendéglőkben.

Minden bizonyára, más is változtatott dolgokat,

ezért csak látszat, hogy minden a megszokott mederben halad tovább. Igen, én is óvatosabb vagyok: tegnap részt vettem ugyan egy angol nyelvű, széles nemzetközi részvétellel zajlott kvízversenyen, ilyen viszont nem lesz ám a közeljövőben. Legalábbis egy ideig én nem megyek. Azt hiszem…

A tegnaphoz képest ma már én is változásokat eszközöltem:

nem az általam pártolt közszállítással, hanem biciklivel mentem fel a Monostorra a szüleimhez. Az esti derékmasszázsra is gyalog indultam, ám a patikában töltött idő miatt (Terebesi Karola miatt ezután csak onnan vásárolok…, bármit… 🙂 ) késésben voltam, így az út második szakaszát trolibusszal tettem meg a Mărăști térig. Távol ültem mindenkitől.

Igen, C vitamint is  vásároltam

A józan parasztész azt mondja, ha erős az immunrendszered, talán túléled a fertőzést. Ha elkapod.

No, de akkor maradjunk mindannyian itthon? Együnk, igyunk, hízzunk? Fáj, bánt, elszomorít a bajba jutottak sorsa. Kiráz viszont a hideg, hogy egy ideig nem lesz társasjáték, whist, közösségi esemény. Vagy mégis? A Planetárium búcsúbulira ezért elmennék.

A Máriapócson hétvégén sorra kerülő Huszárfesztiválon

mindenképpen részt szeretnék venni. Vajon nem kellene? Meghívtak, nagyon jól esne nekik az erdélyi testvérek részvétele.

Akkor kaptam frászt, amikor az egyik legjobb barátom ma este nem fogott kezet velem.

Koronavírus

mondta.

Igaz, a napokban én is próbáltam kerülni a kézfogást, az illemszabályok viszont felülmúlták a félelmet.

Továbbra is kitartok amellett,

hogy semmit sem kellett volna halasztani, a most vagy azonnal elvet szükségszerű alkalmazni úgy az érdekes országok meglátogatása, mint bármely más szabadidős tevékenység kapcsán. Életem végéig bánni fogom, hogy nem látogattam meg időben Szíriát, oda 10-20 évig nem lehet menni. A koronavírus miatt viszont, ki tudja meddig, bárhova.

Remélem, marad a május végi Kalinyingrád

és ősszel Szentpétervár. S a szilveszter?!

Sebaj, itthon ülünk, olvasunk, eszünk, olvasunk, számítógépes játékot játszunk, olvasunk, eszünk, sakkozunk online, alszunk, iszunk, iszunk, iszunk. S aztán jövet az intenzív fogyókúra.

Az utóbbi időben éppen a koronavírus miatt kevesebbet mozogtam, gyalogoltam (kivéve ma), többet ültem itthon, s többet ettem: 70 helyett már 72 kilogramm vagyok.

Mit teszek?

• Kerülöm a zsúfolt helyeket
• Egyáltalán nem megyek a bevásárlóközpontokba (eddig is csak évente kétszer-háromszor, amikor muszáj volt)
• Inkább gyalog vagy biciklivel közlekedek
• Naponta többször mosok kezet
• Ügyelek, hogy nem kapjon el a nátha, mifene, C vitaminnal és fokhagymával doppingolom magam