Érzelmivel messze nem olyan zökkenőmentes a fészekcsere,

mint ahogy azt gondolná az ember, bár „elméletileg” csupán helyszínváltásról  van szó.

Természetesen korántsem mindegy milyen módon történik az elbocsájtó szép üzenet, s valaki mennyire és miért kapcsolódik egy adott fészekhez. Mert az első volt? Az elsőre, ugye, mindenki, minden vonatkozásban emlékszik és kötődik. Vajon mert az ember magáénak érezte, s mert minden négyzetcentiméteréhez emlék kapcsolódik?

Fészekcsere, a vele járó derűlátással és kezdeti szorongással. És ügyintézéssel.

Óriási hozadék a barlangi csend,

s az, hogy végre érvényt szereztem a magamnak tett ígéretnek: reggelente sportolni fogok.

Serény Tibinek köszönhetően ismét használható a tőle rengeteg kellemes élményt (de kulcscsont-törést is) biztosító  Sárgavillás Rózsaszínke, így ma reggel megembereltem magam, s még zuhanyzás előtt nekivágtam az útnak. Egyelőre csak a Sétatérig, az azonnali, közép- és hosszú távú tervek viszont sokkal merészebbek… 🙂