Régen vágytam már 20 kilométeres

a sima Bükk-sétára: Monostor lakónegyed végén található (hosszú évek óta elhagyatott) sportpályák, Muki hörcsögöm temetkezési helye 🙂 és a vándorcigányok tanyája, át a magasfeszültségű villanyvezetékek alatt, fel arra a dombra, ahonnan szinte látszik a Szent János-kút (gyermekkorom kedvenc kirándulóhelye), majd a Mikes-házakig vezető piros csík turistajelzés, onnan pedig a poros-homokos úton az Árpád-csúcsig.

Itt tüzet raktunk rőzse segítségével,

megsütöttük a Minerva-üzletháznál vásárolt friss tarját, ittunk néhány sört, volt kis böfögőverseny, s egy kis szundi is. Csodálatos indián vénasszonyok nyara… 🙂

A Nora üzletház mögötti térség teljesen megváltozott: házak és tömbházak tornyosulnak. Eltűnt a régi szánkózó hely a Parâng utca végén, nincsenek már meg a napozóhelyek sem.

Csak egy kis sima szombati kirándulás gyermek-és fiatalkorom helyszínein. Pezsdítő.