Úgy lettem újságíró,
hogy 1995 tavaszán, az ortodox húsvétkor román nacionalisták megvertek a törvényszékkel szembeni utcában levő Jazz Clubban. Olyan hely volt az akkor, mint most a Bulgakov… Marosán Tamás is kapott néhány pofot akkor, a románok tudták, hogy csak magyarok maradtak a lokálban, a többségiek az ortodox húsvétkor szokásos körmeneten voltak.
Megírtam a cikket,
1995 áprilisában meg is jelent a Szabadság diákmellékletében, a Campusban, majd újabb anyagom jelent meg, azóta a kolozsvári napilapnál és annak hírportáljánál dolgozom.
Utálnom kellene a románokat?
Mondjuk ez azért is „indokolt” lenne, mert a Monostor lakónegyed Mehedinţi (rămâi fără dinţi) utcájában sokszor bántalmaztak magyarságom miatt, az iskolában is sokszor kaptunk verést.
A Kolozsvár Társaságnál a minap tartott előadás rávilágított néhány aspektusra, ami a kolozsvári kisebbségi létre vonatozik…
Kettős identitás, párhuzamos világok, beolvadás – kisebbségi lét Kolozsváron
A kolozsvári magyar, örmény és zsidó kisebbségek helyzete volt a témája a Kolozsvár Társaság (KT) által szervezett beszélgetésnek. Meghívottak: Oláh Emese kolozsvári alpolgármester, Bálint Júlia, az Armenia Örmény-Magyar Baráti Társaság elnöke, és Veress Ilka, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet tudományos munkatársa volt. A moderátor szerepét Horváth István, a kisebbségkutató intézet igazgatója vállalta.
Kiss Olivér blogja 