Ha jól számolom, hatodik éve jövök Strasbourg városába az Európa Tanács szervezte Világfórum a Demokráciáért elnevezésű rendezvényre. Most viszont jógával is fűszereztem, rögtön vasárnap délutáni érkezésem után.

Laurent ötlete volt. Ruhákkal is készültem, előrevetítette a lehetőséget. Nem izgultam, figyeltem, vajon milyen mozdulatokat, figurákat kell utánoznom. Szerencsére Laurent közelebb volt, mint az amerikai jógi, így az ő mozdulatait utánoztam. Sok olyan figura volt, ami nem ment, messze nem annyira elasztikus a testem, mint gondoltam. A másik oldalamon levő görög hölgy mintha gumiból lett volna. Elképesztő.

A figurák utáni kukkolás közben valamelyest sikerült érezni a nyugodtságot, a kiegyensúlyozottságot, a békét és belső csendet. A gyors szívverésem ellehetetlenítette a teljes „átállást”. Tervem, hogy otthon továbbfejlesztem a jógát. Itt csupán 5 euró volt másfél óra. Odahaza mennyi, s hol lehet jógázni? Itt kiváló volt, hogy nincs bérlet, előjegyzés, miegymás. Mindenki akkor megy, amikor akar: azaz csütörtökön és vasárnap. Az ajtónál egy kis vászon szatyorban gyűjtik a pénzt. Bizalmi alapon.

Az idei World Forum for Democracy témája a nemek közötti egyenlőség. Nazgulija jut eszembe, a kirgiz házigazdám Osh városában: azért lettem tanárnő, mert a férjem nem engedte, hogy multinacionális cégnél dolgozzam. Azt mondta, ott túl sok progresszív hatás ér, inkább legyek tanárnő. Az ő akarata az én akaratom. Nos, sok esetben ez a keresztény Európában sincs másképp…