Szerencsére már pénteken elszabadultunk a betondzsungelből, s november 9-11. időszakban kimentünk a Természetbe. A hegyek feltöltenek, értelmet adnak az életnek, kikapcsolnak, felszabadítnak. Lelki szárnyakat adnak.

Meséljenek a fotók és a képaláírások. Kérlek, kattints az elsőre!

Pénteken eljött a Petőfi-ösztöndíjas Paróczi Ákos kocsival Szamosújvárról, felvett bennünket, s nekivágtunk az útnak. Vajdahunyadon letettük Bibit, s továbbhajtottunk a Retyezát-hegység lábánál levő Cârnic faluba, ahova 21 órakor érkeztünk meg

A Cârnicban leparkolt kocsitól az Encián (Genţiana menedékházig)

A szingapúri vendégem által néhány hónappal ezelőtt hátrahagyott borítéklevest a jelenlegi hongkongi vendégem készíti el az Encián (Genţiana) menedékházban, ahol a szállás 35 lej volt

Szombaton nekivágtunk a túrának: Encián (Genţiana) menedékháztól kimentünk a félig befagyott Pietrele-tóhoz

Szép tájak. A téli útvonalon mentünk fel, nem volt könnyű…

A Retyezátban nyárias volt az idő

A Peleaga-csúcson

Gyeremekkori emlékek

A hongkongi vendégem, Adrian Fung (balról, dăăăăă) és Ákos ismét sántikál valamiben, mondtuk egymásnak lefele jövet. Hát ebben: jégasztalt varázsoltak valahonnan… Erről ittuk a pálinkát, ahogy az a videón is látszik

A Peleaga-csúcsról a Valea Rea völgyön keresztül jutottunk vissza az Encián (Genţiana) menedékházhoz

Vasárnap a Retyezát-csúcs volt a cél, előbb viszont napoztunk a Pietrele-tónál

A Retyezát-csúcsra is a téli, jelzetlen útvonalon mentünk fel

Szegényke

Erdély

Ott, az

Bár Adrian Fung él Kanadában, én viseltem az ország nevét feltüntető baseball sapkát, amelye anno Lath Emesétől kaptam… 🙂

A Loloaia-gerincen feléig mentünk el, majd leereszkedtünk a Pietrele-menedékházhoz, amelyet tulajdonjogi pereskedés miatt sajnos bezértak

A vasárnapi túra paraméterei…

***********************