A fotók mindent elmesélnek a 2018. augusztus 26. – szeptember 16. időszakban megejtett kazahsztáni és kirgizisztáni körút első részéről…
Kérlek, kattints az elsőre!
Az első ízlésficamra az asztanai repülőtéren lettünk figyelmesek. Egyébként a beutazási vízumot gond nélkül megadták, fizetnünk sem kellett érte. Adtak viszont egy papír fecnit, amelyet kétszer lepecsételtek. Állítólag, amennyiben csak egy bélyegzővel látják el, öt napon belül valóban jelentkezned kell a repülőtéren. Érkezéskor nem időztünk Asztanában. Azonnal repültünk tovább a volt fővárosba, Almatyba
A European Backpackers Hostelben szálltunk meg: egy éjszaka 27 lej. A repülőtéren csak kevés pénzt váltottunk, a többit a városban. Ezek mellett a radarállomások mellett laktunk…
Séta Almatyban. Ő elfáradt, ma már nem dolgozik tovább…
Bibi ötlete: fotó a művetékkel
Kazahsztán 70 százalékban muzulmánok, 26 százalékban pedig keresztények lakta szekularizált állam. Feltűnően kevés a mecset
Az Alamtyban, azaz „az almák között” eltöltött idő fénypontját a piacon tett látogatás jelentette: természetesen kipróbáltuk a kumiszt, de csak mértékkel. Dana, az európaiakra kényes hitványokra tekintő idős nő kaján mosollyal nyújtotta a porcelán poharakat, de gyomrunk későbbi állapotára gondolva ellenálltunk a kísértésnek
A nagy élményt a húspiac jelentette: a több évtizedes mérlegek, a csarnok stílusa időutazást jelentett
Érdekes, hogy az általam legszebbnek tekintett kazah lányt éppen ebben a közegben, a hús-, zöldség- , fűszer – és gyümölcspiacon fényképezte le Máté András. Nem ám az a hölgy volt, aki az emeleten levő étkezdében egyből azt írta okostelefonja orosz-angol fordítójába: 37 éves vagyok, s egyedülálló. Az igyekezet tükrözte a többi, európaival vagy amerikaival házasodni kívánó kazah nő vágyát: az internet tele van társkereső weboldalakkal, a hölgyek ugyanis így próbálnak valamelyik nyugat-európai országba jutni, s új életet kezdeni. Érdekes megjegyezni, hogy a hivatalos statisztikák szerint Kazahsztánban kilenc hajadon lány jut egy férfira. Mégis sokuknak külföldi férfi kell… Ezt a számlát a hirtelen támadt rajongóm állította ki
Emma és Jocó is mindenre kíváncsi volt
Az Almaty közelében húzódó csodás hegyeket sajnos nem látogattuk meg
Augusztus 29-én tovább indultunk a hegyekbe. 40 ezer tengéért (95 euró) egy Honda Odyssey típusú kocsival hatunkat a sofőr elvitt a közel 300 kilométerre levő Saty faluba, ahonnan több hegyvidéki tóhoz tudtunk elérni. A buszállomáson sokat alkudoztunk, kalandosan ugyan, de sikerült fuvart találnunk. Türelem, idő, energia és jó alkudozási készség, valamint színészi tehetség szükséges. A cápák rendelkeznek ezekkel az adottságokkal, de szezonon kívül alkalmazkodniuk kellett… Útközben néhányszor megálltunk
Ezt tessék, ez a legfinomabb…
Itt már Kínához közel jártunk, de a sorompó nem a határátkelőt jelzi, hanem a Charin (Charyn) kanyonba történő beléptetőt. Itt még 4543 tengét, azaz 11 eurót fizettünk, s beengedtek
Két és fél kilométert túráztunk a kanyon alsó részén húzódó sétálóúton
Megérte eljönni
A kazah Grand Canyon
Üldöztek a felhők
Saty faluban sok keresgélés után a jurtás szállást választottuk. Almas, a sofőr sokat segített, 3000 tenge (7 euró) plusszal háláltuk meg
Muzulmán temető Saty falu mellett
Gyalog mentünk a Kaindy-tóhoz
Csodásak a kazah tavak, hegyek
A grupi
Augusztus 31-én a Kolsay 1-es tóhoz kocsival mentünk ki, innen pedig körülbelül 5 órát túráztunk a testvéréhez, a Kolsay 2-tóhoz
Lévén, hogy nagyon közel van a kirgiz határhoz, a Kolsay 2-es tónál határőr várt és ellenőrzött. Hivatalosan nem lehet felmenni a Kolsay 3-as tóhoz, amely még néhány óra túrázást jelent, mert határövezet. Tudok viszont olyanokról, akik néhány cigarettát adtak a határőrnek, és felengedte őket. No, meg az útlevelüket is hátrahagyták
Merengő
Saty faluból nagyon nehezen sikerült fuvart találnunk a Karkara/Kegen kazah-kirgiz határátkelőhöz. Egy fiatal autós 25 ezer tengét (60 eurót) kért, és kapott a csupán 130 kilométeres útért. Ez fejenként 10 eurót jelentett. Az üzemanyag litere 160 tenge, azaz 0,37 euró, azaz 1,7 lej…
Közeledünk a kazah-kirgiz határátkelőhelyhez, Karkarához/Kegenhez
Magyar útlevéllel nem szükséges kirgiz vízum, románnal elég az elektronikusan, interneten kiváltott is. Igen ám, de ezen az Isten háta mögötti határátkelőhelyen nincs megfelelő berendezés a vonalkód és a QR-kód leolvasására, így barátunkat visszafordították. Hosszas egyezkedés után a határnál várakozó egyik cápának 22 ezer tengét (52 eurót) fizettünk öten, de végül nem Karakolban, hanem már Typ/Tup városkában kiszálltunk, hisz rájöttünk, hogy innen könnyebb eljutni Cholpon-Ata városába, ahol a Nomád Játékok zajlanak, amelyre Bibivel akkreditálva voltunk
dav
A Nomád Játékokól külön blogbejegyzésben írok. Kirgizisztán meglátogatása után (ez is külön bejegyzés lesz) szeptember 14-én visszatértem Kazahsztánba. Kochkor után Emma és Jocó nem tartott velem, Bibi a Nomád Játéko után Máté András és Telegdi Andi társaságában visszatért Erdélybe, így egyedül utaztam tovább. Ez a felvétel Almatyban készült: a busszal a vasútállomáshoz igyekeztem. Szép dizájn, ugye?
Az „alkotás” a jegycsípő munkája, aki az offline Google fordító segítségével büszkén adta tudomásomra a részleteket: ő szerezte be az anyagot a busz díszítésére. Megdicsértem…
Almaty, Almaty 2 vasútállomás
Éjszakai vonattal utaztunk Emmával és Jocóval Asztanába. A vasútállomáson találkoztunk közel egy hét külön utazás után. A reggeli órákban megkerestük a diákszállót, útközben kukoricával találkoztunk
Street art Asztana
Kommentár nélkül
Régi és új ötvözete az alig 20 éves kazah fővárosban
Mecsetben
Alzsír/Alzhir, a híres női láger, amely a jelenleg Akmol elnevezésű község területén található. A Gulág-táborok egyik helyszíne. Itt kínozták az embertelen sztálini rendszer által népellenségnek titulált férfiak feleségeit, nővéreit, húgait stb.
A szálini terror egyik helyszíne Asztana mellett: Alzsír
Marhaszállító szerelvényekben szállították a nőket
Emlék
Hajdanán 63 nemzetiségből származó 18 ezer nő raboskodott itt, ebből a márványtáblákra 7200 nevet véstek fel, köztük 7 magyarét is
Kegyetlen volt a kihallgatás is
A nők építették fel a barakkokat
Fájó emlék
Street art Asztana
Az ultramodern főváros buszállomásaiban a QR-kód leolvasásával egy-egy szerző művét lehet letölteni. Buszra várva
Modern és hagyományos
Rengeteg a bicikliút, de biciklissel nem találkoztam
Napelemes pad, Wifi, stb. De nem használható.
Még keletibb motívumok
Ez nem a világ legnagyobb üvegsátra, hanem az elnökről elnevezett központ épülete. A személyi kultusz maximálisra hág
A Nazarbayev-központ belülről
Igen, piramist is építettek, de a benne működő intézmény éppen zárva volt…
Asztana, mindennel, Függetlenség térrel
Nem, ő nem Lincoln, hanem Nazarbayev
Hazrat szultán nagymecset
A buszból egy zsinagógát is megláttam. Sajnos nem sikerült bemenni…
Kiss Olivér blogja 
Visszajelzés: FILM – „Ők már a tranzit zónában vannak” (Az Örök Tél című film margójára) | Kiss Olivér blogja
Visszajelzés: FOTÓRIPORT – Kirgizisztán, te kegyes és kalandos…! | Kiss Olivér blogja