A kilátástalanság mellett volt néhány vicces pillanat is Csádban. A tehetetlenség érzését többször a mosoly váltotta fel. De a szokásosnál több alkoholt is fogyasztottunk néhányan a helyzetek könnyebb emésztése végett…

Korábbi blogbejegyzésem itt.

Kérlek, kattints az első fotóra, vannak képaláírások is… 🙂

Nos, éppen ennyit azért nem ér az euró… 🙂

N’Djamena reptérbusz… Jó, na, azt hitték, fontosak vagyunk

Csádon belül csupán az ENSZ kisgépei közlekednek

Köszönöm Édesanyámnak, Édesapámnak… 🙂

Nem tudok aludni ha fény van

Csád, azaz itt éppen semmi…

Moundou repülőtér

Taxik?

Tüzelőfa

Ritkán, de járnak a távolsági buszok…

Ki ez a sok fehér ember?

Autó és motorbicikli mosó…

A vendéglő konyhája

Mindenhol rácsodálkoztak a sok fehér emberre

🙂

Az egyik tartály kilyukadt…

Eladók, de még élnek?

Vásárlás

Minden eladó

Vendéglő

Ismét csidálkoznak, mit keres itt ennyi fehér ember

Mosoly

Úttalan utakon

Fociztunk volna, de nem volt labdájuk. Ők nem menekültek, az egyik faluból származnak

Tilos

Első szállásom

Moissala környéke

Munka

Ebédünk és vacsoránk

Irodaasztalból ágy

Kíváncsiskodók

A csádi katonák felszerelése

Védik a Csád és a Közép-afrikai Köztársaság közötti határt

Akár egy számítógpes játékban…

Szerencsére csak a hullát láttuk

Bevásárlás

Második éjjel is kellett védekezni a szúnyogok ellen…

Bejelentkezési lap a rendőrségnél. Nem csaka vallásunkra voltak kíváncsiak, hanem arra is, melyik szektához tartozunk…

Két éve integet

D’Djamena, szálloda, új vendég…

Nem zavartatja magát

Éhesek…

A szállodából nem engedtek ki, sorompó és katonák ügyeltek ránk

A Royal Air Maroc légitársasággal utaztam N’Djamena városából Casablancába. Befújtak nekünk… 🙂