Sajátos a varázsa a Pádis-fennsíknak. Hám Pétert és Sallai János ismerve tudtam, hogy rohanós lesz, mégis beneveztünk: s nem bántuk meg. A gyerekek szerencsére lassítottak a tempón.
A jónak ígérkező társaság, a már pénteki indulás, s csak a vasárnapi hazatérés sokat nyomott a latban, s az is rendkívül fontos szempont volt, hogy Kolozsvár felől oda csupán terepjáróval lehet feljutni. Redben, kicsi kocsival is, de… kompromisszumokkal. A Dacia Solenza Grand Cherokee PathMaker Especially Limited „Trailblazer” Editiont több ízben felkínoztam a menedékházig, de ígéretet tettem: amíg meg nem javítják az utat, úgy többet soha.
Élveztem a gyereksereget, valamennyinek érdekes a személyisége: Bogi, a Kis Póni, Dóra, a huncut, Anett, a szófogadó, Nóra, a csendes és visszahúzódó (akárcsak az édesanyja) Áron, az örökmozgó (jobban kellene hallgatni édesanányára!). A legügyesebb Dombi (Vălean) Rita kislánya, Loréna volt: hősiesen bírta a gyűrődést, nem sírt, nyűgölt még hordozóban történt hosszú szállítás miatt sem.
Az is vonzott, hogy kilátásban volt a sátorozás – szerencsére összejött, két éjszakát a többiek kuckója közelében töltöttünk „két fal” között.
Minden alkalommal Pádis léleképítő élmény! Köszönjük szépen a szervezést, a lehetőséget, s mindent mást is, Hám Péter!
***
A rendkívül nehéz terepet szándékoztam csupán videózni, aztán teljesen más (is) lett belőle… Bibi apró horzsolással megúszta… 🙂
Kérlek, kattints az első fotóra! (Geberán Bianka, Sallai János és alulírott fotói)
Kiss Olivér blogja 
Visszajelzés: GOOGLE MAPS – Too good to be true? Jó út Pádisra? | Kiss Olivér blogja