Rendkívül óvatosan, inkább sarkon kellett járnom, egyébként a tegnapi lézerharc miatt izomláz földre teper… 🙂 Már a legelején éreztem, az első death match után, pedig sokat gyalogolok, mászkálok, kirándulok. A lézerfegyveres csapatépítő játék annyira megmozgatja a nem létező izmokat is, hogy másnap a budira is alig tud ráülni az ember. Magam előtt látom, amit Görög-Kocsis Juli mesélt:
Kijött a tag a teremből, forgolódött körbe-körbe, kereste az ellenséget, azt hitte még tart a játék. Nagyon vicces volt, teljesen beleélte magát…
Így történt ez velem is szombaton este: kúsztam, másztam, kerestem az ellenséget, igyekeztem feleleveníteni s gyakorlata ültetni a Counter Strike-os emlékeket – éveken át Coraian Zolinak és a Kopiernikus köszönhetően játszottuk ezt a számítógépes játékot a cég Király utcai székhelyén…
Adrenalin izzadásig
De hát mit sem érnek azok a tapasztalatok: ez itt élőben megy, apukám! Látod, hogy szalad, mint a mérgezett egér, becélzod, s… elbújt. Abban sem vagy teljesen biztos, hogy az ellenfeled. Andor szerencsére nem állította be a friendly fire-t, egyébként mínusz pontjaink lettek volna… S a fegyver automatikusan töltött, szerencsére.
Két death match után (bravó Alpár és Zitz!) jött a két capture the flag. Dugába dőlt minden taktika és stratégia, azt sem tudtam, hol a majom (jó, na, rajtam kívül), hol vannak azok, akikkel támadnom kellene.
A két death match során három dologgal szórakoztam leginkább: a helikopterbe lőttem le valakit, aki állandóan ott kempelt. Találomra belőttem a sötét résbe, hoppá, kigyúlt piros a karácsonyfás díszkoszorú! Elhúzódtam, vártam egy keveset, paff, ismét sikerült. A negyedik után már meguntam, s elmentem a gumiabroncsokhoz. Lehasaltam, s egy szűk résen halomra lőttem az ellenfeleket. Láttad volna, hogy mérgelődtek, el sem tudták képzelni, honnan a gumibaba műfogából lövik ki őket… 🙂 A harmadik szórakozásom az volt, amikor hallottam, hogy a palánk túl oldalán ott az ellenség néhány tagja. Sorozatlövésre állítottam a fegyveremet, felemeltem, s adtam nekik kakaót… Olyan szép piros karácsonyfa lett minden… 🙂
Az operetthadsereg balettharcosai
A fegyver valami hangokat adott ki, rezgett a sisak a fejemen, statikus fényekbe lőttem, amelyekről azt hittem, ellenség, nem másztam be az alagútba, mert a terem rajzán úgy látszott, hogy annak a dekorációs elemnek nincs se be- se kijárata, tehát használhatatlan, de mégis alagút volt, kerestem a majmot, amiről azt hittem, ez bazi nagy plüssmaci. Szóval volt elég izgalom…!
Kiváló volt, mindenki élvezte, jól leizzadtunk, igazi adrenalinlavina. De amatőrök voltunk, erre mondta Csoma Boti, hogy
Szép kis operetthadsereg vagyunk…
Ebből lett a balettharcosok… 🙂 Igazából színházkommandó…
Köszönjük szépen Görög-Kocsis Julinak (Barlangász Juli), Kocsis Andornak és Gönczi Vass Ildikónak (Póker és Barlangász Ildikó) a kiváló lehetőséget! Visszatérünk! (Igen, ügyvéd hölgyek és urak, ez FENYEGETÉS!)
***
Így/itt találod meg a FB-n a többek között csapatépítőre, születésnapra kiválóan alkalmas kolozsvári szabadidőközpontot: Lézerharc Kolozsvar – LTG Cluj Lézerharc-pályájuk a legnagyobb az országban, 800 négyzetméteres. Sokan kell menni, ne kelljen keresgélni egymást a sötétben… 🙂
***
Kérlek, kattints az első fotóra:
Kiss Olivér blogja 