Igen, azt feltétlenül el kell intézni, oda be kell menni, meg kell kérdezni, a szerelőnek ki kell jönnie, azt el kell hozni, ezt-azt fel kell hívni. A napi teendők.

Ám amikor az ember balesetet szenved (esetemben hajdanán a kulcscsont-törés, meniszkusz-szakadás és térdműtét), minden halasztódik, mi több, törlődik.

De hát, feltétlenül itt kell lenned, azt haladéktalanul el kell intézned!

hangzanak az imperatívuszok.

S ilyenkor:

Sajnos nem tehetem, kórházban vagyok.

Vagy

Tüdőgyulladásom van, ágynak estem.

De mégis, gyere el…!

Mi az, te is kérsz belőle, tudod, ragályos…

S ilyenkor visszakapcsolunk. Mindent halasztunk, néhány dolgot törlünk. Érdekessé válik a dolgok dinamikája: bizonyos dolgokat megoldanak mások, más esetben elévülnek vagy fölöslegessé válnak. Amit annyira fontosnak és sürgősnek ítéltünk, elhalványul a többi teendő mellett. Új megvilágításba kerülnek bizonyos dolgok. Átértékelődnek.

Ilyenkor mindent halasszunk, s ha kell, töröljük, mert közhely, de igaz: az egészség a legfontosabb.