…utolsó útjára Kovács Sándor főesperest december 29-én, Székelyudvarhelyen.

Szomorúság, gyász, lelki fájdalom, a tehetetlenség érzése, bánkódás. Lelkiismeret-furdalás amiatt, amit néhányszor halasztottam, amit elmulasztottam, amire nem került sor, amit meg kellett volna tenni, amit el kellett volna mondani.

Mi lett volna, ha…?

Most is ott van a kredencen az Iránból neki hozott kis ajándék, sajnos nem sikerült átadnom neki…

Velem is hatalmas jót tett, életemnek új értelmet adott, megmutatva ezáltal Emberi nagyságát. Tudom, sok-sok más emberen segített.

Újraolvastam a múlt év végétől október 25-ig váltott SMS üzeneteket…

Irigyelem azokat, akik közelről ismerték, akiket ihletett, akik tanulhattak tőle. Most ébredek rá csupán, mekkora veszteség ért.

Nyugodjon békében, főesperes úr!