A cím második fele attól a volt szabadságos kollégámtól származik, akinek az áttörő lelkesedése végül engem is lenyűgözött (a tévés Szabó Csabáról van szó), s cikket írtam a tudtommal egyetlen ilyen jellegű, a román-magyar-román párbeszédet elősegítő internetes portáljára.

Folyton azt hallani: nem kommunikálunk a románok fele, nem tudják, kik vagyunk, mit akarunk, mit csinálunk. Ilyenkor, természetszerűen, nő a (kölcsönös) bizalmatlanság, az erre „szakosodott” politikusoknak (mindkét oldalról) könnyebb a dolga összeugrasztani bennünket. A képlet egyszerű, sokan életbe is léptetik. Nem akarom ezt most itt megideologizálni, hosszú eszmefuttatásba bocsátkozni…

Csaba még 2014-ben megkeresett Facebookon, javasolta, írjak a Magyar Unitárius Egyház által fenntartott Erdély Mentőcsoportnál kifejtett tevékenységemről. Igen, románokon is segítettünk többször, a hatalmas havazásokkor például Buzău megyében. Csodálkoztak is… Akkor nem jött össze, most igen… 🙂

Egy lájtos témával kezdtem, olvasd el, ha van kedved…

A Corbii Albi FB-oldala itt található.