Bár  garantált macimentes tusnádfürdői övezetet hirdettem, mégsem jelentkezett senki, hogy késő este vagy éjjel társaságomban szeretné megközelíteni az erdő közelében levő panziót. De még azok sem vették fel velem a kapcsolatot, akik a Tusványos igen gazdag és színes kínálatú rendezvénysorozata alatt a Hargita megyei település központjában találtak szállást. Sőt, a folyamatosan kukák mellett elhaladó félénkek sem írtak kommentet, hogy szükségük lenne rám: bár több mint húsz éve túrázom a hazai és külföldi hegyekben, a hajdanán Tusnádfürdőn tartott EU-táborban már 2005-től részt vettem, a „FIDESZ nyári lazuló táborában” pedig közel egy évtizede, eddig mégsem sikerült medvét látnom.

S ez nem elég: néhány évvel ezelőtt a tábort felügyelő fegyveres vadászoknak panaszkodtam, hogy bár a lányok visítoztak a közös zuhanyzó és a kukásládák környékén, mire odaértem, hűlt mancsa volt a medvének. Felajánlották, a „tuttibiztos” csapásnál várjuk meg, az nyerő, mindig ott jön le, csak néhány percet kell várnunk. Fogadtunk is: tízperceként megiszom egy sört, s amikor érzem, hogy szédelgek, abbahagyjuk. Ha nem jön a maci, fizetik a számlát. Szerencséjükre félájult állapotig csak 6-7 alkoholos italt bírtam meginni, nem vittem csődbe őket. Medve sehol.

Kell az adrenalin

Frusztrált is a dolog az idén: a magyarnapos Gergely Balázs, szapis Sólyom István, a rádiós Marci is látott medvét: előbbi sétált, a középső majdhogynem bratyizott vele, utóbbi pedig lóhalálában elrohant előle. Nekem semmilyen adrenalin nem jutott.

Érzésem, hogy az emberek ellenállhatatlan kísértést éreznek arra, hogy veszélybe sodorják magukat, fölpumpálják adrenalin szintjüket. Csakis ennek tulajdonítható, hogy senki sem kapott az ajánlatomon… 🙂

Adrenalinból elégnek kellett volna lennie, amikor az Orbán-koncert (közszájon forgó kifejezés a magyar miniszterelnök szokásos szombati előadásáról) alatt egy fiatal székelyföldi nő fütyülni kezdett. Kamerák, okostelefonok, káromkodás, trágárkodás, erőszak. A hölgyet egy férfi galád módon a hajánál fogva a földre rántotta, majd egy civilben öltözött biztonsági elvezette. Orbán abba sem hagyta beszédét. A hölgy az Olt-folyón átkelve visszatért, s megismételte a mutatványt. Ezúttal már „csak” szitkozódás, gyalázkodás és trágárkodás közepette vitték ki. A tiltakozó első megnyilvánulása során tanúsított viselkedése alávaló volt: hogy lehet egy nővel így bánni?! Sajnos a hölgy bejelentette: nem tesz feljelentést. Gesztusa kinyitotta Pandóra szelencéjét: ezek után erőre kapnak, bátorságot gyűjtenek majd mindazok, akik így kívánnak valamit a magyar miniszterelnök tudtára jutni.

Progresszív Porcsalmi, kilencvenes évek Toró

Adrenalinból a résztvevőknek és minden bizonnyal a főszereplőknek is bőven jutott: Toró T. Tibor és Porcsalmi Bálint vitázott.

Elemzők szerint eddig soha nem volt az EMNP és az RMDSZ ügyvezető elnöke közötti nyilvános vita. Persze, a Tusványos tini időszakában nem is lehetett, az előbbi párt ugyanis 2003-ban jött létre. Az első alkalom és a helyzet adta első alkalom mellett megállapíthattuk: amolyan apa-fia generációs vákuum típusú vita zajlott.

Míg Porcsalmi csípett, de nem harapott, sziporkázó és humoros stílusával még a keményen jobboldali hallgatóság egy részét is megnevettette, addig Toró a 90-es évek lemezein levő retorikával vágott volna vissza. A Kozán István (a Csíki Hírlap), Cseke Péter Tamás (a maszol.ro) és a Makkay József (az Erdélyi Napló főszerkesztője) által jól moderált eszmecsere arra is rávilágított: a nemzetpolitikai diskurzusban belebonyolódott Toró a retorika szintjén nehezen tudta felvenni a versenyt a progresszív gondolkozású, innovatív ötletekkel előrukkoló Porcsalmival, aki elméleti és gyakorlati szempontból több hatás ért, sokat járt, hallott, látott, s politikatudományi iskolája nem állt meg Budapestnél.