Valóban, el is sütöttem, sőt többször, de a valóság az, hogy egyet el is füstöltem. Azaz elrontottam. Káputt lett. Megjavítják.

Röviden: a szokásos, hagyományos lövészeti verseny a csendőrséggel. Sima ügy, megyünk. A szerkesztőségből senki sem vállalata, gondoltam, mentsem a Szabadság becsületét, ha alulteljesítek. Bebiztosítottam magam Gyuszikával, aki már több ízben volt lőni. Ugyanott, a Kisbács határában levő beltéri lövészeti csarnokban.

Rendben, bemelegítő. Tűrhetően megy, jó a fegyver. A versenyen viszont a harmadik lövés után, hirtelen FÜSTÖLNI KEZD a pisztoly. A csendőr jelzi ezt az éppen mellettünk levő műszaki vezetőnek, kicserélik, de egy más típusúra… Ennek a maroklőfegyvernek más a működése, beállítása, kakasa. Persze, hogy rosszul lövök. Gyuszika szerencsére megmentette a helyzetet, a harmadik helyezést érte el, így a két magyar résztvevő (összesen 13-an voltunk) jelenlétére mégis felfigyeltek.

A képsorok (a pisztoly elfüstölését sajnos nem tudtam lefilmezni) ide kattintva érhetők el.