Vasárnap űzött vadként rohant (szinte) mindenki haza az idén immár harmadik alkalommal (ugyancsak Torockón, természetesen) tartott Születésnapi Agymosó Partyról. Mintha futótűz szaladt volna végig a településen.

Biankával úgy döntöttünk, a buli okozta komoly bal térdfájás miatt (emlékszel, meniszkusz szakadás), meghódítjuk az Ordaskövet. Előbb havas eső, majd dara, később pedig havazás fogadott. A szűnni nem akaró havazás miatt (no, meg késő is volt, bakancsot sem vittünk, mert, ugye, amúgy sem lesz túrázás… Bezzeg társasjátékot igen, de Uram, hol volt az eszünk…) visszafordultunk. De szerencsére le sem értünk a faluba, amikor kitisztult az ég, s verőfényes napsütésben megszárítkoztunk. Bámultuk a szép tájat, s kirázott a hideg, hogy vissza kell mennünk a betondzsungelbe. Más is nagyon megrázott: egy ismerős tragikus halála… 😦 😦

Az Ordaskövet immár hetedik vagy nyolcadik alkalommal próbálom meghódítani… Ugyanez a helyzet a Bedellővel is. Mindig közbejön valami…

Nem akartuk szívni a friss szmogot: elmentünk Torockószentgyörgyre is. A várromnál sajnos nem sikerült megtalálni Krisz geoládáját. De kompenzált a kilátás…