Sikerült néhány filmet megnéznem az Erdély fővárosába hozott Cannes-i filmekből. Cristian Mungiu Bacalaureat című produkcióját sajnos egyedül néztem meg, ilyen esetekben más élmény, ha valakivel már megtekintés közben lehet egy-két szót váltani, reakciót figyelni, esetleg szimultán megnyilatkozást elemezni.

Az I, Daniel Blake című filmre nem sikerült eljutnom, elvégre a keresztlányom születésnapját ünnepeltük. Sebaj, majd letöltjük. Upsz.

Elsősorban a dokumentumfilmeket, másodsorban a valóságon alapuló produkciókat, harmadsorban a vígjátékokat és negyedsorban a drámákat preferálom. Mivel a szombati The Salesman című film leírásban valami thrillert is láttam, nem mentem el.

Dobogós helyre sem került a Alain Guiraudie által rendezett L’inconnu du lac. Az rendben van, hogy a rendező homoszexuális (szerintem), s az is, hogy az ilyen szexuális orientáltságú rétegről készít filmet, viszont az azonos neműek közötti rendkívül explicit szex jeleneteket valahogy másképp is megoldhatta volna. Művésziesebben. Elegánsabban. Értem én, hogy primér fontosságú volt karnális vágy, de azért mégis. Érdekes volt viszont intim betekintést nyerni a homoszexuális férfiak lelki világába, párkeresési stílusába, s abba is, ez a dolog milyen nehéz számukra.

Ugyanazon rendező Rester vertical című filmje gyenge húzás. Inkább elfelejteném. Megfogadtam: ha egy mód van rá, nem megyek többé Alain Guiraudie filmjeire. Értékelendő, hogy eljött a közönséggel társalogni, de az általa elmondottak csupán rontották az amúgy is rossz élményt.

Vasárnap viszont kimondottan tetszett az Elle. A Paul Verhoeven rendezte produkcióban voltak ugyan thriller jelenetek, de megbocsáthatók… A kortárs nemzetközi filmgyártás fenegyereke, a Xavier Dolan rendező jegyezte Juste la Fin du Monde kifejezetten tetszett.

Egy nagyon jó, egy gyenge, egy fos és két jó filmet láttam. Eredmény nagyjából: 3-2.

Személyes ranglista:

1. Bacalaureat
2. Juste la Fin du Monde
3. Elle
4. L’inconnu du lac
5. Rester vertical