Eredetileg Iránba készültünk, már-már majdnem lefoglaltuk a repülőjegyet, de Isztambulban kellett volna átszállnunk. A törökországi katonai puccskísérlet miatt lemondtunk a perzsák meglátogatásáról. Ehelyett inkább elmentünk Azerbajdzsánba. S nem ám olyan ha nincs ló… alapon. Ezt az országot már régen kinéztem, s szerencsére a WizzAirnek köszönhetően Budapestről egyenesen a fővárosba, Bakuba lehet repülni. Nagyon olcsón, s csupán 3 óra 40 perc alatt…
A vízumszerzés igen körülményesnek és költségesnek bizonyult, de végül sikerült megszereznünk a belépéshez szükséges elektronikus dokumentumot, amelyet kinyomtattuk, s ennek alapján a bakui repülőtéren pecsétet tettek útleveleinkbe.
Barátaink, Emma s Jocó néhány nappal később érkeztek, együtt autót béreltünk, bejártuk az országot, mi hazarepültünk, s ők még maradtak néhány napot.
Az összköltségvetést a napokban közlöm annak érdekében, hogy látni lehessen: korántsem költséges egy ilyen kiruccanás, a low-cost elv érvényesítése esetében még a minimálbér körül kereső erdélyi magyar újságíró is megengedheti magának. Egy kis külső anyagi segítséggel – ez viszont mindenki számára adatott.
Elég a szövegből, hadd beszéljenek a fényképek. Kattints, kérlek, az elsőre:
Szerencsére már szeptember 10-én, szombaton elmentünk Budapestre. Igen, a rozsdás, 12 éves Dacia Solenza Grand Cherokee Pathmaker (!) Especially Limited ‘Trailbalezer’ Editionnal. Utasokat is találtunk a Bla-Bla Carnak köszönhetően, így kevesebbe került az üzemanyag. Bianka nagynénjénél szálltunk meg, csodás időt töltve együtt. Ez erőt adott a nagy útra. Amely tényleg ilyennek bizonyult. Főleg a folytonos bizonytalanság, sőt, a káosz miatt. A felvétel érkezés után, szeptember 12-én kora kerrel készült Bakuban a Május 28. téren. Repülőnk szeptember 11-én röviddel éjfél tájt indult Budapestről. Eredetileg a Baku Port Mallnál kellett volna hirtelen szerzett CouchSurfing (kanapészörfölés, azaz vendégszerető klub, ingyen lehet idegeneknél aludni) házigazdánk barátjával találkoznunk, de a reptér busz sofőre annak ellenére sem tett itt le, hogy mellette haladt el, s több ízben (indulás előtt és út közben) külön megkértük erre. Ez volt a kaotikus élmény első felvonása. Sok-sok ilyen következett. Yusif nem kapta meg SMS üzenetünket, hol vagyunk, mi meg arra gondoltunk, ha elindulunk irányába, akkor elkerüljük egymást. Végül közel két óra múlva találkoztunk kalandos wi-fi keresgélés és kommunikációs malőrök után…
Az át nem aludt éjszaka, a hosszú út, a malőrök és a káosz ellenére már első nap, hétfő, szeptember 12-én nekivágtunk városnak. Első ízben az óvárost vettük szemügyre, de vonzottak a láng formáját öltő felhőkarcolók is…
Előbb viszont egy óvárosi mecsetet látogattunk meg. Biankának is sikerült bejönnie. Szerencsére volt nála kendő. Pontosabban ez nem szerencse volt, hanem előre előkészített ruházati cikk… Később még egy mecsetbe beengedték, de egy másikba viszont sem őt, sem Emmát…
Kommentár nélkül…
A láng alakú felhőkarcolók, amelynek közelében az Ismeretlen Katona emlékére létrehozott örökláng ég, az azerbajdzsáni kőolajat és metángázt jelképezi. Szerencséjükre mindkettőből rengeteg van
Együtt, de mégis nagyon külön-külön…
Modernitás
Sokak szerint Azerbajdzsán egy diktatúra. Az Amnesty International szerint a rezsim meghurcolja az újságírókat, több tucat ellenzési börtönben sínylődik, a civil szervezetek képtelenek működni. A Disszidensek életét ellehetetlenítik, az emberjogi szervezetek nem működhetnek az országban. A nemzetközi emberjogi szervezetek képviselőit kitoloncolták, majd kitiltották az országból. Érdekes megjegyezni, hogy egy kolozsvári magyar újságírót persona non gratának nyilvánítottak Azerbajdzsánban, mert Nagorno-Karabahról készített riportot. Azerbajdzsán sajátjának tekinti az örmények által ellenőrzött területet. Amennyiben valaki az azeri hatóságok beleegyezése és jóváhagyása nélkül oda látogat, nem engedik be Azerbajdzsánba. Mi több, kitilthatják. A jelenlegi elnök, Ilham Alijev a 2003-ban elhunyt édesapjától, Heydar Aliyevtől örökölte a hatalmat. Megválasztották, természetesen… Demokratikusan. Édesapja a szovjet Politbüro tagja volt. Tulajdonképpen Azerbajdzsán neki köszönheti a függetlenségét. Az apa portréja szinte mindenhol megtalálható. Legtöbbször a fiú társaságában. A személyi kultusz az 1989 előtti időszakra emlékeztet…
Egy sima aluljáró Bakuban. Megadják a módját, efelől nincs kétség….
Vajon miért mentünk el a Bibi-Heybat mecsethez? 🙂 Mert Bianka beceneve Bibi. Ott viszont sokkal többet találtunk… Csodás hely, de körülményes eljutni. Már csak azért, mert szinte senki sem beszél angolul. Amikor azt mondtuk, mosque (moszk), azt hitték, Moszkvába akarunk utazni. Aztán arra, hogy Bibi-Heybat és Allah, reagáltak. Elvezettek a mecsetig…
A Bibi-Heybat mecset mögött a James Bond olajmező egyik olajfúrója látszik. A tengerpart mentén tele van velük. Nem, nem a mecsetekre gondolok…
A szellő a Kaszpi-tenger felől fúj. Hihetetlen körülmények között, szeméttelepen kereszül sikerült csupán eljutni ide…
Igen, ez kőolaj. S nem egy meghibásodott vezeték miatt tör a felszínre…
Az itteniek szerint vétek szemétbe dobni a kenyeret. Ezért zacskóba teszik, s kiaggatják a lépcsőházba. A szemetesek eldobják…
Elmentünk a Bakutól délre levő Kobusztánba, az őskori sziklarajzok lelőhelyére. Az oda út természetesen ismét kaotikus volt, még alkudoznunk is kellett az indulás előtt levő autóbuszon egy taxissal. Végül 25 manatba, azaz 60 lejbe egyeztünk ki: elvitt a Kobusztánban (Qobustan vagy Gobustan) levő múzeumba, a sziklarajzokhoz és a… sárvulkánokhoz…
Kitör a sárvulkán?
Emma és Jocó érkeztével útnak indulunk: az ország szinte minden szegletét fel akarjuk fedezni. Első állomásunk Lahic. Innen a 3629 méter magas Babadag-csúcsot hódítottuk volna meg, de esett az eső. Ehelyett megszálltunk a helyi iskola egyik tanáránál és családjánál. Érdekes élmény… Bianka éppen egy helyi fiúval flörtölne, de az megijedt, lóra pattant, s elillant…
Közlekedési dugó Lahicban…
Mindenhol az apa (balra) és fia.
Festői szépségű tájakon értünk el Lahicba
Igen, ott az út. Képzeld el, milyen a folyó, amikor tavaszi áradás van..
Lahicból Shekibe mentünk. A mosolygós néni vájogkemencében sütött kenyerét helyi kefirrel együtt ettük meg…
Város, libák és az Apa portéja. Csendélet Azerbajdzsánban
Édesség. Lapítva
Ritka kemények a csajok…
Az árus teára invitált. Hallani sem akart a pénzről…
Útszéli gyümölcsárusok
Gránát almát vegyenek!
Sheki, a kán nyári palotája
Élet van!
Sheki, vendéglő. Kommentár nélkül
A Sheki utcáin folyó közlé elterelésére kis beton kanyart építettek
Városba érkezünk…
Ganja, Európa Ifjúsági Fővárosa. Az ég tudja, minek köszönhetően nyerte el ezt a címet. Vajon a kőolajnak szerepe volt a választásban?
Ganja – nyomornegyed
Ganja, nyomornegyed. A lépcsőháznak nincsenek ablakai. Műholdvevő antennái annál inkább…
Ganja. Ezzel szállítják a vendégeket
Zárva…
Nemzeti sport és ital
Ganja. A folyóban több a pille palack, mint a víz…
Baku. Házigazdánkkal, Farisszal. Köszönjük!
Mámor
Káosz előtt, és káosz után. Hősiesen bírtuk az azerbajdzsáni körülményeket… 🙂
Kiss Olivér blogja 
Visszajelzés: PHOTO REPORT – Azerbaijan, funny pictures (And cost details…) | Kiss Olivér blogja
🙂 🙂
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: Azerbajdzsán: élménybeszámoló a Szabadságban | Kiss Olivér blogja