****************
Az első rész ide kattintva tekinthető meg.
****************
Tudtuk, hogy izlandi tartózkodásunk (2016. június 12-19.) során páratlan szépségű, festői tájak várnak ránk, mi több, a kiirtással fenyegetett állatfajokat látunk, lenyűgöz majd a fenséges természet, így a folyamatos világosságot kihasználva (éjjel sötét helyett enyhe túlzással szürkület volt) úgy terveztük, hogy a lehető legtöbbet utazzunk, lássunk, tapasztaljuk, maximumra próbáltuk állítani a minket ért hatásokat.
Kattints a képekre, van magyarázat is.
Tipikus izlandi táj
Második napi első állomásunk a közismert Thingvellir Nemzeti Park, amely egyike Izland négy ilyen jellegű helyének, az ország egyetlen világörökségi helyszíne. Az 1930-ban alapított intézményt azért hozták létre, mert egyrészt mert itt van az izlandi nép számára legfontosabb történelmi emlékhely (Ingólfur Arnarson utódai, Izland első telepesei ezen a helyen alapították a világ első parlamentjét, az Alþinget, 930-ban), másrészt mivel tektonikailag ez a Föld egyik legérdekesebb része. Az Alþing 1798-ig folyamatosan ezen a helyen ülésezett
A Strokkur gejzírt sem hagyhattuk ki: az 5-8 percenként kitörő szökőforrás mindenkit elkápráztat. A vizet és vízgőzt szökőkút szerűen a levegőbe röpítő gejzír köré álló turisták mindegyike rögzíteni akarja a pillanatot: azt hiszem, itt volt a legtöbb fényképezőgép és videókamera egy négyzetméteren Izland területén… Itt látjuk az első szinte teljesen átalakított, hatalmas, szegecses gumiabroncsokkal ellátott kisbuszt, amellyel a turistákat a gleccserek közelébe, a még hóval borított „felvidéki” területekre viszik. Hatalmas befektetés, de megtérül: a 320 ezer lakosú szigetet évente közel 1,5 millió turista látogatja
Jocó azt mondta, ezek az izlandi pipacsok. Az is maradt a nevük
Kontraszt: vulkanikus kőzeti domb, alatta jéghideg forrás és zöld mező…
Hó és jégjáró fenevad
A parkolás után hirtelen előtűnő impozáns Gulfoss vízesés elkápráztat. Hosszú percekig nézem, még magamba sem tudok beszélni a meglepetéstől. A tömbház magasságú vízeséssel kapcsolatos érdekes történet olvasható a helyszínen: innen indult Izland első környezetvédelmi mozgalma. Az 1920-as években vízerőművet próbáltak létrehozni, de Sigríður Tómasdóttir, az egyik befektető lánya ellenszegült. Szerencsére a vízesést és környékét 1979-ben természetvédelmi területté nyilvánították, így a tervezett befektetés meghiúsult. Az országban továbbra is nagy a nyomás a természet adta energiaforrások kihasználására, de amint azt több helyen láthattuk kiplakátolva, jelenleg Izland szükségleteinek 100 százalékát (!) környezetkímélő forrásokból meríti: geotermális, szél, hő- és vízenergia felhasználásával. A napsütés csodálatos szivárvánnyal öleli át ezt a természeti csodát. Még a legkevésbé romantikus férfi is elérzékenyül a látványon..
Stongig. A letelepedés idejéből származó farm újjáépített maradványaiig megszáradunk. Nyitott, ingyenes múzeum jellegű hely, a sarokban öntött vaskazánhoz hasonlító üst, amelyről kiderül: adományos „doboz”. A feltételezhetően több mint száz kilós, lakattal zárt struktúrát még hazánkfiainak sem sikerülne elemelni…
Az általam feltétlenül megnézendőnek bejelölt Haifoss vízeséshez megyünk. A Holdon vagyunk?!
Haifoss vízesés. Valósággal ijesztő, ahogy a víz 122 métert (!!!) a mélybe zuhan. Mivel jelenleg még terepjárókkal is nehezen megközelíthető, szerencsére alig van turista. Leülünk, s hosszú percekig csodáljuk az óriást, majd lemegyünk az aljába…
“Ki mint vízesés önnön robajától…”
Átkelő-átlépő
“A vízesés fehéren lóg. Azt hiszem, hogy áll”
Merengő
Kettő-kettő
Téli sátrakkal és hálózsákokkal dehogy volt hideg Leirubakki közelében
Leirubakki közelében egy szállodában Jocó megérinti azt a hamut, amelyet az Eyjafjallajökull vulkán hányott ki magából 2010-ben. – Annyi turista érintett meg az üvegpohárban tartott kincset, hogy alig van már belőle – mondja a hölgy, majd elújságolja, hogy a vulkanológusok mindig arra kérik az izlandi lakósságot, kitöréskor fehér porcelán tányért tegyenek az ajtó elé, a felgyűlt vulkáni hamu segítségével így mérik le, a kitörés milyen intenzitású volt, s hatásai milyen távolra terjedtek
Seljalandsfoss vízesés. A háta mögé is bemegyünk…
Egy másik szép vízesés… 🙂
Szintén nem kérnek belépőt a Fekete Tengerpartra. Igen, a „homok” itt nem aranyszínű, hanem fekete. Vajon mi másnak köszönhetően ha nem az évszázadok során zajlott vulkanikus tevékenységnek… Legenda is fűződik a helyhez: a sziklák mellett jól látható három szikla (Skessudrangar, Landdrangar és Langhamrar), amely a hagyomány szerint három, kővé vált gonosz tündér (troll) alakját formázza. Mi inkább a végtelen tengert, a part mentén „sziklacsipkék” formájában az Atlanti-óceánba benyúló geológiai formációkat csodáljuk meg. Ihlető táj
Kanyon, csak úgy a Laki fele vezető F206-os úton
Az óceán partjáról a Vatnajökull óriásgleccser közelében levő Laki településhez próbálunk feljutni az F206-os úton. Abban reménykedünk: ha korábban lezárt út miatt (ezeket használhatóságát nagyon ajánlott előre ellenőrizni a http://www.road.is weboldalon!) képtelenek voltunk feljutni a Hekla tűzhányó közelébe, legalább most jussunk fel egy extrém helyre a bérelt terepjárónkkal. Bár nehézkesen ugyan, de sikerült volna átjutnunk a folyón, odébb az út le volt zárva. Annak ellenére, hogy tudtuk: az izlandiak számára a legnagyobb sértést az jelenti, ha a turisták elhagyják terepjárójukkal az aszfalt vagy makadám utat, itthoni mentalitás szerint az út és a patak között parkoltunk a zöldövezetben. A szabályokat feledtették velünk a körülmények: hosszú nap, egy szép sátorhely megtalálása és a néhány (bár a reptéri vámmentes üzletben vásároltuk, mégis méregdrága) sör. A patakban történt reggeli mosakodást és a sátorozást talán még elnézte volna nekünk, de a hirtelen felbukkanó, valamely nemzeti park feliratával ellátott kocsiból kiszálló morcos férfi azonnal lefényképezte a járművet, s mielőtt elviharzott volna azt mondta: 3000 (igen, háromezer) euróig terjedő büntetést kaphatunk. Belénk fagyott a vér. Hiába mondtuk, hogy amennyiben az úton hagyjuk a terepjárót, senki sem tud elhaladni mellettünk, a férfi hajthatatlan maradt. Minden valószínűség szerint az intézmény elkéri a kocsit bérlő személy adatait a cégtől, s kiállítják a büntetést. Hátha mégsem jön boríték Izlandról…
Ide parkolhattuk volna le az autót úgy, hogy a forgalmat ne akadályozzuk…
Kiss Olivér blogja 
Visszajelzés: FOTÓRIPORT – Izland: MÁSODIK RÉSZ – Mesevilág a gleccser és az Atlanti-óceán találkozásánál | Kiss Olivér blogja
Visszajelzés: FOTÓRIPORT – Izland – NEGYEDIK RÉSZ: A világ legnagyobbjai és legmagasztosabbjai között | Kiss Olivér blogja
Visszajelzés: FOTÓRIPORT – Izland – ÖTÖDIK RÉSZ: Útvonal, költségek, tanulságok, tanácsok | Kiss Olivér blogja